Magyar Katolikus Lexikon > A > Absalom


Absalom (héb. 'az atya békesség, jólét'): Dávid 3. fia, akit Maacha szült (2Sám 3,3). - Féltestvérét, Amnont, aki megbecstelenítette a húgát, Támárt, megölette, ezért Dávid elől a nagyapjához menekült. 3 év elteltével Joáb elérte, hogy visszatérhessen Jeruzsálembe, s további 2 év múlva Dávidot is rávette a megbocsátásra. Így ~ lett a trónörökös (a 2. fiúról, →Abigail fiáról nics szó), s a népszerűség hajhászásával siettette a trónra jutást. Hebronban ki is kiáltatta magát királynak (15,7-12), majd Achitofel tanácsára elfoglalta az előle elmenekült Dávid hátrahagyott háremét (16,20-23; vö. 12,11). Dávid fáradt és egyébként is kislétszámú seregét - amint azt Achitofel helyesen látta - hirtelen rajtaütéssel könnyen szét lehetett volna szórni, de ~ megfogadta Husai (Dávid barátja) tanácsát, aki az egész seregnek parancsolt: időt engedett Dávidnak (17,1-14.23). Dávid a Jordán K-i partján, ahova Joábbal, Abisájjal és Ittaival menekült, rendezte seregét, és fölvette a harcot ~mal; tisztjeinek azonban megparancsolta, hogy a „fiú”-t kíméljék. Efraimban ütköztek meg, s a csatában Joáb - Dávid parancsa ellenére - megölte ~ot, amikor az a hajánál fogva fönnakadt egy nagy tölgyfán (17,24-18,17). Mint lázadót (vö. Józs 7,26; 8,29) egy gödörbe temették az erdőben, s nagy kőhalmot raktak föléje. A 2Sám 18,18 által említett emlékkő a Királyok-völgyében (Ter 14,17) állt, két stádiumnyira Jeruzsálemtől; a Kidron völgyében látható sír a hellén v. legkésőbb heródesi időből való. - Ikgr.: →Dávid. **

BL:10.