Abrudbánya, Altenburg, v. Alsó-Fehér vm. (Abrud, Ro.): plébánia a v. erdélyi egyhm. hegyaljai esp. ker-ében. - 1271: Abruth. Vsz. már a tatárdúlás (1241-42) előtt telepítettek ide ném. bányászokat. 1271: a kápt. birtoka. Az 1200 k. épített Szt Miklós-tp-ot a tatárdúlás után gótikus stílusban építették újjá. Lakói 1569: unit-ok lettek. A reformáció után 1717: érkezett újra egy jezsuita. A kat-ok 1740-től harcoltak a tp. visszavételéért, de csak 1765: kapták vissza. 1778: sztelték fel. A 18. sz: ref. tp-ot is építettek, s népes g.k. parókia is volt a faluban. 1849. V. 12: a tp-ot és a pléb-t felgyújtották, a plnost és több hívét megölték. A tp-ot 1875: hozták rendbe. Kegyura 1880: a Pénzügyminisztérium. Anyanyelve m. Filiái 1917: Abrudfalva, Abrudkerpenyes, Bucsony, Szarvaspatak. **

Schem. Trans. 1913:45. - Léstyán 2000. II:57.

Abrudbánya: Lásd MKL I:30. – Plébánosai: 1767–68: Follinus Antal, 1770: Bogács Ferenc, 1782: Gönczi Ferenc, 1792: Ferenczi Ándrás, 1816: Balázs Ambrus, 1819: Kovács József (1849. V. 10: a felkelő ruménok meggyilkolták), 1851: Vajda Ignác Hilár, 1873: Kornéli Dénes, 1880: Hendel Ede, 1888: Lukács Anta1, 1910: Csányi Kálmán, 1913: Máthé István, 1921: Zlamál Ágoston, 1928: Székely János, 1957: Sipos Sándor, 1960: Réthy Apollinár OFM. 1970–: Verespatak látja el. Sz.B.