Magyar Katolikus Lexikon > A > abrosz


abrosz: asztalt borító kender-, len-, gyapjúszőttes. - A magyarok szláv közvetítéssel (vsz. a négyszögletes asztallal együtt) a honfoglalás után vették át. A 12. sz: említik és ábrázolják. 1152: egy hagyatékban 5 ~ szerepel. A zsigrai (Szepes vm.) tp. 1275 körüli Utolsó vacsora-freskóján az ~t már csillagos és vízfolyásos sávminta díszíti. A m. parasztságnál a 14. sz. végétől adatolható. - 2,5-3 „szel”-ből készült, melyeket tűzött csipkével, keskeny szőttessel, néha horgolt csipkével erősítették össze. Mérete alig haladta meg az asztallapét. A magyarlakta ter. nagy részén egész a közelmúltig ünnep jele. Jeles alkalmakkor (lakodalom, búcsú, temetés), de még a sz. elején is voltak községek, ahol csak karácsonykor használták. Színe és díszítése az alkalomhoz igazodott. A Sárközben pl. lakodalomkor piros, temetéskor fekete. A karácsonyi ~ fehéren fehér, a gyászoló háznál fehéren feketével mintázott szőttes. Az ún. hétköznapi ~ különböző célokat szolgált: kenyérruha, piacra szállított kosár takarója (v. belekötötték a kosarat), vállkendő v. eső elleni ruhadarab. A mátraalji palócoknál az egyetlen ~ a díszítéséről „veresvégű ruha”, mely temetéskor a pap elé tett asztalt v. a halott gyermeket takarta, kettéfejtve a házaspár szemfedele volt. A kalocsai szállásokon külön búcsús v. vendégváró ~t használtak. S.N.

MNL I:24.