🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Ö > ökör
következő 🡲

ökör (lat. taurus): kifejlett, herélt →bika, a fiatal ~ a tinó, korosabb a tulok, az öreg, hízlalásra fogott ~ a göböly. →Járommal munkára fogják. - A Szentírásban nagy értéket képviselt, szántottak (MTörv 22,10; 1Kir 19,19), nyomtattak, azaz csépeltek vele (MTörv 25,4), húsát ették (Mt 22,4). A törv. tiltotta, hogy ~t és szamarat egy igába fogjanak (MTörv 22,10), v. hogy csépléskor az ~ száját bekössék (25,4). A fáraó álmában a 7 kövér ~ József megfejtése szerint a bőség, az azokat fölfaló 7 sovány ~ az ínség jele (Ter 41,2 a NeoVg-ban; a hagyományos m. ford-ban →tehén van). - Ikgr. Mint békés, türelmes állat az erényeket ábrázoló sorozatokban a türelem; román oszlopfőkön az →éjszaka jelképe. Az ~ és a →szamár az ősidőktől megtalálható minden Jézus születése-képen, az ~ mint tiszta állat a zsidóság, a szamár a pogányok megjelenítője; a születés tanúi és a hitre figyelmeztetnek (vö. Iz 1,3). Olykor a teremtés-képeken a Paradicsomban együtt láthatók. - Szt Luca (pogány áldozatbemutatásra akarták kényszeríteni), Szt Lukács evang., Szt I. Szilveszter p. (életre keltett egy ~t) attrib-a. →szarvasmarha, →pólya, →jászol **

Kirschbaum III:339. - Lipffert 1976:38. - KML 1986:253.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.