🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > tehén
következő 🡲

tehén (lat. vacca): a →szarvasmarhának már borjazott nősténye, előtte üsző. - A gör. mitológiában Héra istennő szt állata. - A Szentírásban a Ter 15,9: Ábrahámmal kötött szöv. áldozatának része (üsző). A fáraó álmában a 7 kövér ~ József megfejtése szerint a bőség, az azokat fölfaló 7 sovány ~ az ínség jele (Ter 41,2; a NeoVg-ban →ökör). Jákob Ézsaut engesztelő ajándékának része 40 ~ (Ter 32,15). A →tisztítóvízbe betöretlen vörös ~ hamvát kellett keverni (Szám 19,2). A filiszteusoktól 2 frissen ellett, betöretlen ~ hozta vissza a →frigyládát (1Sám 6,7). A csökönyös igás ~ az engedetlen Izr. (Oz 4,16), Básán ~ei a szamariai asszonyok (Ám 4,1) képe. - Szt Brigitta (a háziállatok védősztje, ezért ~ kíséri), Szír Szt Efrém (vallomásaiban leírta, hogy gyermekkorában pajkosságból elhajtotta valakinek a ~ét és fölfalták a vadállatok) attrib-a. **

KML 1986:300.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.