Magyar Katolikus Lexikon > Z > Zsoltárok könyve


Zsoltárok könyve, Zsolt, Psalterium: protokanonikus ószövetségi könyv (→zsoltár). – A héb. kánonban az egyéb írások csoportba sorolták Tehillim néven. A LXX: Pszalmoinak nevezik; ez került át a Vg-ba Liber psalmorum-ként, és ezt vették át a nemzeti fordítások. – 1. Tartalma. A ~ az a könyv, melyben Isten szava az ember imádságává lesz. A többi ósz-i kv-ben a szavak Isten emberekért művelt tetteit hirdetik, a bennük rejlő misztérium feltárásával (vö. DV 2). A ~ben a zsolt-os szavai Isten üdvözítő műveit Őt dicsőítő énekként fejezik ki. – A ~ a maszoréta szövegben és a Vg-ban 150 zsolt-t tartalmaz. A LXX még egy 151. zsolt-t is megőrzött, mely ólatin és szír ford-ban is fennmaradt, s melynek héb. eredetijét Kumránban találták meg. – A kán. zsolt-ok számozásában annyi az eltérés, hogy a LXX és a Vg a 9. és 10., valamint a 114. és 115. zsolt-t összevonja, ugyanakkor a 116. és 147. zsolt-t kettéosztja (Zsolt 116 = Vg 114 + 115; 147 = Vg 146 + 147). A LXX és a Vg a Zsolt 11–147 számozása terén eggyel lemarad, a 114 + 115 (= 113: LXX és Vg), továbbá a 116 (= 114 + 115: LXX és Vg). Egyébként a maszoréta szöveg számozása egybevág a LXX és a Vg számozásával. – A mai ~ 5 részre oszlik (1–41; 42–72; 73–89; 90–106; 107–150),  mindegyik →doxológiával zárul. – A zsolt-kat többen gyűjtötték, így érthető, hogy egyes zsolt-ok 2x is belekerült a gyűjt-be (14 = 53; 40,14–18 = 70; 57,8–12 + 60,7–14 = 108). – 2. A zsoltárfeliratok rendszerint nem a szerzőktől, hanem azoktól valók, akik a zsolt-okat összegyűjtötték és megőrizték. A maszoréta szövegben a 35. zsolt-tól hiányzik a cím. A felirat rendszerint az állítólagos szerző nevén kívül a zsolt. keletkezésének körülményeit is vázolja, ezenkívül utal a dallamra és a kultikus alkalmazásra. Ezeket az adatokat (v. legalábbis egy részüket) a gör. fordítók már nemigen értették, ami régiségüket bizonyítja. – 3. A zsoltárok szerzőit nem mind ismerjük. Jóllehet a késői zsidó és ker. hagyomány az egész zsoltárt Dávidnak tulajdonította, azok, akik a zsoltárokat címekkel ellátták, másként vélekedtek. A maszoréta szövegben csak 73 zsoltár Dávidé, 12 Aszafé, 11 Korach fiaié, 1 Mózesé, 2 Salamoné, 1 Hemáné; 50 zsoltár szerzője névtelen. – A 20. sz. közepéig sok nem kat. szerző a legtöbb zsolt. keletkezését a fogság utáni időre, több zsoltárét a Makkabeusok idejére tette. 2000 k. egyre nagyobb teret hódít az a nézet, hogy sok zsoltár (főleg a kultikus és a királyénekek) a királyság idején keletkezhetett. Az ugariti szövegek közül a költői jellegűek jelentősen hozzájárultak annak a föltevésnek a megszilárdulásához, mely szerint Izr. fiainak költészete a messze múltba nyúlik vissza, úgyhogy napjainkban az egzegéták sok zsoltárt Izr. előtti időből eredeztetnek. Több zsoltármagyarázó jogosan jegyzi meg, hogy Dávid a régi források szerint ismert költő és zenész volt (1Sám 16,16–23; 18,10; 2Sám 1,17–27 utal egy nagyon régi énekeskönyvre; Ám 6,5). Jeruzsálemben, ahova a szövetség ládáját átvitette, kialakította és megszervezte a kultuszt (2Sám 6; 15,24–29; 23,1–7; 1Krón 23; 25,17), amint a hadsereget és a közigazgatást is (2Sám 8,15–18; 20,23–26). Vsz. a költői tehetségű és mélyen vallásos kir. maga is szerzett kultikus énekeket, s talán egyéni imákat. Idővel sok zsoltárt átírtak, kiegészítettek, hozzáigazítottak a lit-hoz; így pl. a Zsolt 24 eredetileg két egymástól teljesen független kultikus ének (3–6; 7–10) összeillesztésével jött létre. (Régebbi zsoltárok újra felvételére szakkörökben meghonosodott a francia relecture, ‘újraolvasás’ kifejezés.) – 4. A szövegek és a fordítások. A ~nek eredeti héb. szövege a másolások során sérüléseket szenvedett, és helyenként helyrehozhatatlanul megromlott. A szövegkritikusoknak jelentős segítséget nyújtanak a →Kumránban talált kz-ok, melyek közt a zsoltárok jelentős helyet foglalnak el. Olykor a régi ford-okkal való összevetés is hozzásegíthet az eredeti szövegek helyreállításához, melyek még a maszoréta szöveg előtti szövegekre (főként a LXX-ra és a szír ford-ra) alapszanak. A →Pesitta a ~ok tekintetében független a LXX-tól, így a szövegkritika szempontjából önálló forrást képvisel és külön bizonyító erővel bír. A LXX fordítása többnyire pontos, helyenként azonban akadnak benne pontatlanságok, sőt esetleg a késői zsidóság felfogásának nyomai is föllelhetők benne. A lat. ford-ok egytől egyig a LXX-n alapszanak. A →Vetus Latina Kr. u. 150 k. a LXX szó szerinti mása. Minthogy a 4. sz-ra már nagyon megromlott, Szt Jeromos 383/84: Damasus p. megbízásából a LXX-hoz igazodva kijavította. Ált. nézet szerint ezt adja a Psalterium Romanum (kiadta R. Weber, Le Psautier Romain, Città del Vaticano, 1953); D. de Bruyne szerint az eredeti javítatlan ólat. szöveget őrzi; a javított szöveget a Commentarioli (Anecdota Maredsolana III,1–100) tartalmazza (→Vulgata). Szt Jeromos 3 évvel később revideálta javított szövegét a Hexapla alapján. Ezt tükrözi a Psalterium Gallicanum. Minthogy Szt Jeromos az ólat. fordításon csak a legszükségesebb javításokat végezte el, a Vg-ba belekerült ~ lényegesen eltér a héb. szövegtől. XII. Pius megbízásából a Pápai Biblikus Intézet prof-ai új ford-t készítettek (Liber Psalmorum cum canticis Breviarii Romani. Nova e textibus primigeniis interpretatio Latina cum notis criticis et exegeticis cura Professorum P. Instituti Biblici edita, Romae 1945). – 5. Ikgr. A ~ illusztrációin ósz-i tört-ek és a ~et magyarázó úsz-i jelenetek, olykor  Dávid tört-ét ábrázoló képek láthatók. A címképen az →auctorképekhez hasonlóan a próf. és énekes Dávid látható, néha zenészekkel és írnokokkal. A legismertebb és teljes illusztrált ~ kz. az Utrecht-~ (Utrecht, Egy. Kvtár, 830 k.). R.É.–**

BL:1965. – Sachs 1980:293. – Brockhaus III:726.