Magyar Katolikus Lexikon > V > világháború, I.


világháború, I. 1914. jún. 28. (júl. 28) – 1918. nov. 11: a világ újrafölosztásáért vívott háború az →antant és a →központi hatalmak között. – Közvetlen okai: az eu-i nagyhatalmak kölcsönös bizalmi válsága; a vez. politikusok (pl. a fr. pénzen megvásárolt oroszok) megvesztegethetősége és döntési szabadságuknak a vezérkarokkal szembeni korlátai (ami a ném. cs-ságot és az →Osztrák–Magyar Monarchiát különösen jellemezte); a szabad fegyverkezés, a világpiac és a gyarmatok újrafölosztását kívánó ném., kisebb mértékben japán és ol. törekvések; a balkáni áll-ok Au–Mo. ellenes →irredenta mozgalmai; s a rövid és korlátozott (villám)háború elkerülhetetlenségének ném. és fr. oldalon meggyökerezett hiedelme. – Au. kitartott a nemzetek fölötti cs-i főhadúri hatalom és m-okkal a →dualizmus eszméjének összeegyeztethetősége mellett, a szerb kir-ság (balkáni Piemontként) az ol. egység mintájára egy délszláv kir-ság megteremtésén fáradozott (‘Szerbia addig terjed ameddig szerbek laknak’). Orosz vez. körök az újabb forr. elkerülhetőségét a Balkán fölötti ellenőrzésben vélték. – Nagy-Britannia, az eu-i egyensúly pol-jának megtestesítőjeként jobban félt No. további gazd. megerősödésétől, mint a balkáni orosz hódítástól, de megpróbált tárgyilagos közvetítőnek látszani. – Ferenc Ferdinánd (1863–1914) osztr-m. trónörökös meggyilkolása után a brit Edward Gray (1862–1933) közvetítési ajánlatot tett, azzal a szándékkal, hogy az antant beleszólhasson: van-e joga Au–Mo-nak megvédenie magát a nyíltan ellene törő szomszédja ellen. A brit külügymin. azt sugallta, hogy a fölosztandó Oszmán Birod. sorsa vár Au–Mo-ra is. Csupán követni kellett 1912–13: a balkán háborúk s a bukaresti diktátumok után (földönfutóvá tett) gör. uralom alá került bolgárok, az albán uralom alá jutott gör-ök, a szerb birtokba adott muszlimok, s macedónnak kinevezett bolgárok kálváriáját, hogy egy hasonló ‘rendezést’ a Monarchia elutasítson. – Az 1870/71-es háború és Elszász-Lotaringia elvesztése óta Fro. visszavágásra készült; No., hogy pol-i elszigeteltségéből kitörjön, hátát védendő a kis nemzetek széthúzásától fenyegetett Monarchiát akarta megerősíteni nagyhatalmi helyzetében. – A ~ a boszniai hadgyakorlat után a ‘Fekete Kéz’ irányította boszniai diák, Gavrilo Princip VI. 28: szarajevói merényletével kezdődött meg. A Fekete Kéz az antant hatalmakat magával rántó válságban az Obrenovics dinasztiát 1903: kiirtó és a Karagyorgyéket trónra segítő szerb puccsista tisztek földalatti terrorszervezete volt. – VII. 6: Berlin föltétlen szöv-i hűségéről biztosította a Monarchiát. VII. 20–23: Poincaré fr. eln. (1913–20) és Viviani min.eln. pétervári látogatása a ném-ek elleni fr–orosz szöv-et megújította. VII. 23: Bécs 48 órás ultimátumában követelte Szerbiától az ellenséges szervezetek osztr. rendőrséggel közös letörését, a merényletben résztvevő személyek megbüntetését s a’nagyszerb’ propaganda megszüntetését. VII. 25-i válaszában fr–orosz támogatással a szerb kir-ság magának tartotta fenn a merénylet ügyében való nyomozás jogát, s miután részleges mozgósításba kezdett, az ultimátumra adott választ elégtelennek találó Monarchia is részleges mozgósítást rendelt el. VI. 24–25: a cári koronatanács elhatározta Szerbia katonai megsegítését. VII. 25: a Monarchia részlegesen mozgósított, VII. 27: bejelentették, hogy a Monarchiának nincs ter-i igénye Szerbiával szemben, VII. 28: Ferenc József osztr. cs. és m. kir. (ur. 1848–1916) hadat üzent Szerbiának. Népeimhez c. kiáltványa „Mindent megfontoltam és meggondoltam” mottóját egy öregember rövidlátásának szállóigéjévé tették az antant sajtóban, majd a tört.írásban. – Ezen iraton ott volt Tisza István m. min.eln. (1913–17) kézjegye is. A Monarchia utódállamainak politikusai és történészei erre alapozva táplálják 2005: is isk-i tankveikkel, propagandájukkal, sajtójukkal azt, hogy Mo. elsődlegesen felelős a háború kirobbantásáért. A korabeli iratok szerint Tisza vonakodva, csak ném. nyomásra egyezett bele a hadüzenetbe. Mivel Oroszo. akarta meghatározni a Balkán új rendjét, ez az erősödő pánszláv veszély azt jelentette Tiszának és a m-ságnak, hogy szüksége van a Monarchiára nemz-i létének megvédéséhez, akár egy a körülmények kikényszerítette háború árán is. – VII. 31: a Monarchiában elrendelték az ált. mozgósítást. II. Miklós orosz cár (ur. 1894–1917) VII. 30–31: mozgósított. – Helmuth von Moltke gr. (1848–1916), a ném. vezérkar főnöke a fr-k megkerülésére elrendelte a semleges Belgium lerohanását, ezzel lehetetlenné tette Bethmann Hollweg (1856–1921) ném. kancellár szándékát, hogy tárgyalásokkal biztosítsa a brit semlegességet. VII. 31: az ált. osztr-m. mozgósítást követően a ném-ek követelték az orosz mozgósítás leállítását, Fro-tól semlegességi nyilatkozatot kértek egy orosz-ném. háború esetére. Az elutasító orosz, s a kitérő fr. nyilatkozat után a ném-ek VIII. 1: a fr-nak, VIII. 3: az oroszoknak üzenték meg a háborút; VIII. 2: megszállták Luxemburgot, VIII. 4: betörtek Belgiumba, mire Anglia a belga semlegesség megsértésére hivatkozva teljesíthetetlen ultimátumot küldött Berlinbe. VIII. 6: Szerbia No-nak, a Monarchia Oroszo-nak, VIII. 11: a fr-ák, VIII. 12: az angolok a Monarchiának üzentek hadat. – VIII. 23: a japán cs-ság is hadba lépett No. ellen, s Csingtao (kb. 4000 fő védte) kínai ném. mintagyarmat XI. 10: elfoglalása után a Jangcéig terjesztette ki befolyási övezetét. – Afrikában az ang–fr. csapatok 3 heti harcok után VIII. végén elfoglalták Togót. A Kamerunban bekerített ném. csapatok (kb. 200 ném. tiszt és altiszt, 3200 néger katona) 1916. I: tették le a fegyvert; több helyütt a bennszülöttek támogatták a ném. telepeseket és katonákat. Német-DNY-Afrikában a védekező csatározások 1915. VII. 9: a kb. 4500 ném. katona fegyverletételével megszüntek. Német–K-Afrikában változatos hadműveletek után 1918. XI. 13: a fegyverszünet hírére 150 ném. és 1200 bennszülött aszkari katona letette a fegyvert. – Az Oszmán Birod. a ném-ekkel az oroszok elleni szerződés alapján VIII. 3: bejelentette fegyveres semlegességét, VIII. 5: lezárták a Dardanellákat. X: a tör. hadrendbe állított Göben és Breslau hadihajókkal a Fekete-tenger orosz partvidékét támadták. A tör-ök XI. 2–5: orosz, angol és fr. hadüzenettel fizettek tengeri portyáikért; válaszul XI. 14: ‘szent háborút’ hirdettek, s a Kaukázusban, Mezopotámiában és Iránban is kirobbantak a harcok. – Az óceánokon vívott ném–ang. tengeri ütközetekkel (a Falkland-szg-eknél 1914. XII. 8: megsemmisítették az angolok Spee (1861–1914) tengernagy hajóhadát) és 1915. II. 18: megkezdett tengeralattjáró háborúval a korlátozott eu-i háború világméretűvé vált. A ném. stratégia A. von Schliffen gr. (1833–1913) kétfrontos háborút taglaló emlékiratán alapult: védekező hadműveletek K-en, bekerítő szárnytámadás Ny-on. 1914. IX: már 5 ném. hadsereg állt Párizs és Verdun között, de a IX. 6–9: a Marne folyónál lezajlott csata s a fr. ellentámadás, az Aisne-hoz való visszavonulásra kényszerítette az 1. és 2. ném. hadsereget. Helmuth von Moltke gr. (1848–1916) Marne-i csatavesztése után Erich von Falkenhayn (1861–1922) vette át a vezérkari főnökséget, X–XI: a „versenyfutás a tengerhez” hadművelet meghiúsította a fr–ang. ellentámadást s a mozgóháború állóháborúvá alakult. A Champagne mezőin zajló téli csata megakasztotta az újabb fr. áttörési kísérletet, 1915. IV–V: Ypernnél először a ném-ek, majd mindkét fél mérgesgázt használt új fegyverként. Az ~ legvéresebb összecsapásait 1916. II. 21–VII. 21: a verduni erődrendszerért vívták. A lövészárkokból támadásokra kihajtott gyalogságot (melynek fölényében a győzelem biztosítékát látták) szinte elsöpörte a tüzérség. Az a fél, amelynek katonái néhány száz m²-t elfoglaltak, csatát nyert ugyan, de azért túl sok halottat és sebesültet áldozott. – 1916-: egyre nagyobb szerepet kaptak a repülőgépek, 1917-: a harckocsik (tankok), s az a hadászati elv, hogy a háború nem egyéb, mint kísérlet No. blokáddal való kiéheztetésére. 1916. VI. 24–XI. 26: a Somme folyó menti ütközetekben a ném-ek ellenálltak az ang–fr. nyomásnak, de VII-: az antant az anyagháborúban fegyverzeti fölénybe került. A könnyen lelőhető zeppelineket, léggömböket és favázas repülőket használó légierőt csak kiegészítő fegyvernemként alkalmazták; az acélipari csodákat fölvonultató nehéztűzérség, a tengeralattjárók s az antant végső győzelmét előkészítő tankok meghatározó erőt jelentettek. Ny-on az állóháború hátországaiban kialakult az ipari társad. által teremtett gépek újszerű háborúja, amely a II. vh-ban tetőződött. – K-Poroszo-ban az orosz elözönlés után a lakosságot az oroszok túszok kivégzésével, szabadrablással, nemi erőszakkal és deportálással félemlítették meg. P. L. von Hindenburg (1847–1934) vezérezredes 1914. VIII. 26–30: a tannenbergi (nyemani), és E. F. von Ludendorff (1865–1937) vezérőrnagy IX. 6–l5: a Mazuri tavak melletti (angerburgi) győztes csatáikkal az oroszokat visszaverték. XI: a ném. ellentámadással egyidejűleg a Kárpátokig nyomult oroszokat, a Monarchia, főképp a m. huszárok (39. honv. hado.) XII. 8–15: Limanovánál megfutamította. 1915. II: az újabb orosz támadás átjutott a Kárpátok szorosain és III. 22: félévi ostrom után bevették a kiéheztetett Przemysl erődjét. Hadtörténelmünk egyik legnagyobb veresége ez, hiszen a fogságba került 120.000 katona zömében m. ezredekből való (emlékművük a bpi Margit-híd budai hídfőjénél látható). – A K-i hadszíntér főparancsnokává kinevezett Hindenburg 1915. II. 4–22: a 2. mazuri csatában K–Poroszo. utolsó megszállt sávját is visszafoglalta a cári csapatoktól. 1915. V. 1–3: az osztr–m. ellentámadás célja már az, hogy különbékére kényszerítse a cárt; a tarnowi és V. 2: a gorlicei áttörés után Galiciát és Bukovinát is visszafoglalták az oroszoktól. VII. 1-: a Balti-tenger és a San folyó mentén a ném– osztr-m. támadás miatt a muszkák föladták Varsót, Kaunast, Breszt-Litovszkot és Vilnát; vasútjaik, a hajóhaduk, hadseregük olajellátását (a svéd szabadkőműves) Emanuel Nobel szervezte meg: a Nobel-cég szervezete nélkül a cári birod. aligha bírta volna ki 1917-ig a háború terheit. – 1915. IX: a harci szellem helyreállításáért II. Miklós cár (ur. 1894–1917) átvette a főparancsnokságot Nyikoláj Nyikolájevics nagyhg-től, de gyenge és ingadózó jelleme csak rontott a helyzeten. VI–VIII: Bruszilov orosz tábornok minden erőt mozgósító első támadása sikeresen kezdődött, IX–X: és X–XII: a 2. és 3. Bruszilov-offenzíva a volhiniai és galiciai területnyereségeiért az oroszok óriási véráldozattal fizettek és megkezdődött a cári hadsereg bomlása. Előfordult, hogy a támadók hátsó hullámában bevetettek nem kaptak fegyvert, s a rohamban előttük elesettektől v. a sebesültektől kellett azt elvenniük. Ez züllesztette a fegyelmet, a katonák az önkényeskedő tiszteket, altiszteket roham közben egyre gyakrabban lelőtték. A Bruszilov-féle „gőzhenger” megállítására 1916. XI: a galiciai fronton harcoló osztr–m. csapatok java részét Hindenburg és Ludendorff parancsnoksága alá rendelték. – A II. Vilmos ném. cs. (ur. 1888–1918) és I. Ferenc József által XI. 5: alakított lengy. kir-ság is hadbalépett a cár ellen. A cári udvarban kormányposztok betöltésénél is döntő szerepet játszó, csodatévő s béke után tapogatózó Raszputyin (1872–1916) szerz-t, Juszupov hg-et és társait 1916. XII. 30: megölték. – Gazd. és pol. sztrájkok sorozata után 1917. (II. 25–26) III. 10–11: kitört a forr., a leverésére küldött csapatok III. 12: átálltak. A liberális G. J. Lvov (1861–1925) hg. III. 15 (III. 2): Ideigl. Kormányt alakított, II. Miklós cár lemondott. Egyidejűleg megkezdték a munkás és katonatanácsok (szovjetek) szervezését, mellyel igen hamar kiépült a „kettős hatalom”. Az Ideigl. Kormány élén VII. 17. (30)–XI. 7: a szoc.dem. A. Kerenszkij fr. nyomásra folytatta a háborút. IV. 3: a ném. vezérkar szervezésében V. I. Lenin (Uljanov) és emigráns bolsevik társai visszatértek Pétervárra; az áprilisi tézisekben Lenin megfogalmazta a ‘szocialista forradalom’ követeléseit: „Minden hatalmat a szovjeteknek !” – azaz: a magántulajdont megszüntető szovjet köztársaságot, a bankok, az ipar és a föld államosítását. VII. 1: indított Kerenszkij-offenzíva emberveszteségei s szinte egész Galícia és Bukovina újbóli elvesztése forradalmasította a hadsereget: a katonaszovjetek megtagadtak minden ellentámadást. – VII. 3: a rosszul előkészített bolsevik puccs a katonák ellenállásán megbukott, Lenin finn földre menekült. VIII. 25. (IX. 7.): Kornyilov tábornok puccsa is megbukott, a bolsevikok többségbe kerültek a pétervári és moszkvai szovjetekben. – A tengeri háborúban 1914–15: a falklandi, helgolandi és Dogger Bank-i csaták után 1916. V. 3l–VI. l: zajlott le a Skagerrak előtt a Balti tengerre beszorított ném. flotta szabad mozgását biztosítani kívánó tengeri csata. Bár a britek nagy veszteségeket szenvedtek, a csata hadászatilag döntetlen maradt, a brit flotta kényszerű elvonulása nem változtatott a ném-ek beszorított, kezdeményezésre alkalmatlan helyzetén. Ezután a ném-ek aknazárral és tengeralattjáró-háborúval próbáltak döntést kicsikarni. 1917. I. 9: Holtzendorf ném. tengernagy, a flotta vezérkari főnöke statisztikákkal igazolni vélt javaslatára, ti. hogy  egyedül az ellenség hajótonnáinak megsemmisítése biztosíthatja a háború megnyerését, II. 1-: korlátlan tengeralattjáró-háborút indítottak. 1915. V. 7: a Lusitania, 1916. IV: a Sussex amerikai hajók tiltakozást kiváltott elsüllyesztése után ez a bejelentés az USA háborúba lépését provokálta. – A „Zimmermann-távirat” (amelyben a ném. külügymin. Mexikó hadbalépése esetén az 1846: elvesztett Új-Mexikót, Arizonát és Texast is odaígérte az USA elleni visszavágásra számító mexikóiaknak) II. 28: nyilvánosságra hozatala egyben indokolta is a hadbalépést. Mexikóban 1914–17: a Pancho Villa vez-te polgárháború dúlt, amelyben amerikai csapatok is részt vettek. Az USA-nak gazd. érdeke volt az eu-i háború megnyerése, T. W. Wilson USA eln. (1913–21), 1917. IV. 6: hadat üzent No-nak, XII. 7: a Monarchiának. Másfél év alatt 2 millió amerikai katona szállt partra Eu-ban (a katonákkal együtt behurcolt ‘spanyolnátha járvánnyal’) 8 hónappal az első amerikai támadás után megnyerte a háborút. – A ‘mellékhadszintereken’ 1915. II: brit–fr. csapatok megszállták Gallipolit, hogy utat nyissanak a Dardanellákon át a Fekete-tengerre, de a Musztafa Kemál pasa (1880–1938, 1923–38: közt. eln.) szervezte tör. ellenállás miatt XII. 19/20: ill. 1916. I. 8/9: éjjelén elhajóztak. A Szuezi csatorna elleni tör. támadás 1915. I: visszaverése után annak mindkét partja ang. ellenőrzés alá került. 1916. I–IV: az orosz csapatok iráni előrenyomulása után VIII: Török-Örményo-ot is megszállták az oroszok. A tör-ök százezrével mészárolták le a ker. oroszokhoz húzó örmény lakosságot, halálmenetekben hajtották Deir-ez-Zór sivatagjai felé; 1920-ig a kb. 1,5–2 mill. áldozattal a Ny-örmény lakosság kb. 2/3-át kiírtották. – Mezopotámiában 1916. IV: az első ang. előrenyomulás Kut-el-Amaránál ugyan IV: fegyverletétellel végződött, 1917. III: a második támadással bevették Bagdadot, sőt, az orosz forr. kitörésével egész Iránt megszállták a britek. – A Balkánon 1915. IX. 3–6: Bulgária csatlakozott a közp-i hatalmakhoz, X. 1: hadat üzent Szerbiának, X. 6: a ném. osztr-m. és bolgár támadás után X. 9: a belgrádi, s XI. 19–23: a rigómezei csaták után 1916. I. 8: Montenegró fegyverszünetet kért, I. 25-ig megszállták Albániát; az ang-ok a szerb sereg maradványát Korfu szg-re menekítették. 1916. VIII. 28: Románia az antant támogatására, Erdély megszerzéséért, belépett a háborúba, de IX. 26–28: a nagyszebeni, X. 7–8: a brassói győztes csatákkal kiverték őket Erdélyből. A. von Mackensen (1849–1945) ném. tábornok vezérletével a közp-i hatalmak XII. 6: bevonultak Bukarestbe; orosz segítséggel csak a Szeret folyónál állították meg őket. Az oláhok az 1918. V. 7-i bukaresti béke (melyben meghagyták fegyvereiket!) után is készenlétben tartották hadseregüket, színleg együttműködtek a megszálló ném. és osztr–m. hatóságokkal. – Az antant a Bulgária elleni szaloniki front megnyitása után Görögo. 1917. VI. 27: üzent hadat a közp-i hatalmaknak; ezután lényegében csak az állóháború résztvevője 1918 őszéig, amikor főként fr. csapatokkal az egész Balkánt ellenőrzése alá vonta. Szalonikiban 1917. VI. 26: az I. Péter szerb kir. (ur. 1903–21) elleni összeesküvés vádjával kivégezték a ‘Fekete Kéz’ vez-jét, Dragutin Dimitrijevic ezredest. Ezzel N. Pasics (1846–1926) szerb min.eln. azt is bizonyítani próbálta, hogy kormányának semmi köze a szarajevói merénylethez, s hogy a jövendő Jugoszláviát törvényes eszközökkel kívánja létrehozni. – D-Tirol, Isztria, Trieszt és a nagyobb dalmáciai városok megszerzéséért 1915. V. 23: Olaszo. is hadba lépett az antant oldalán, 1915. VI–1916. III: határvidékén eredménytelen áttörési kísérletekkel próbálkozott. Az Isonzó folyónál lezajlott 1–5. Isonzó–csatában kiderült, hogy Cadorna tábornok nem tudja Bp-et az oroszok előtt elérni, mint erre szöv-eseik biztatták. A 6. isonzói csatában, 1916. VIII. 4–16: sikerült csak az ol-oknak a határmenti Görzöt és Doberdót elfoglalniuk. A 7–9. isonzói csata IX: és XI: döntetlenül végződött, épp úgy, mint 1917. V–VIII: a 10. és 11. isonzói csata. A Monarchia a 12. isonzói csatában X. 24-: Caporettónál áttörte az ol. védelmet, s az ol-okat visszanyomta a Piave-folyó mögé. – A Ny-i hadszíntéren kialakult patthelyzet miatt a propagandaháborúban megjelentek a béketervek. A ném-ek nem közölték a föltételeiket, de együttműködési hajlandóságot mutattak. Az antant Fro-nak Elszász-Lotaringiát, Belgium, Szerbia és Montenegro függ-ségének helyreállítását, a ‘nemzetek önrendelkezésének’ biztosítását, azaz az ol-ok, csehek, tótok, oláhok és délszlávok kiválását az Osztr–M. Monarchiából, az Oszmán Birod. fölosztását (kiűzését Eu-ból) és Lengyelo. a cár uralma alatti önkormányzatát kívánta. 1917. I. 22: Wilson amerikai eln. az USA hadbalépése előtt meghirdette a „győzelem nélküli békét”. Az osztr–m. békekísérletek és XV. Benedek p. (ur. 1914–22) békeajánlata (1917. VI–VIII. 9.) eredménytelenek maradtak, a →treuga Dei egyik harcoló félnek sem kellett. – A hadviselő felek belső nehézségei súlyosbodtak: a 16. fr. hadtest zendülését a verduni győző, Ph. Petain (1865–1951) marsall leverte; 1917. XI. 16: az új, G. Clemanceau (1841–1929) vez. fr. kormány Fro. erőforrásait a győzelem érdekében mozgosította: az 1919, 1920: sorozandókat is besoroztatta. Javaslatára 1917 őszén az ang., fr. ol. kormányfők létrehozták a Legfelső Katonai Tanácsot, mely kialakította a közös vezetést a Ny-i fronton. 1918. V. 14: elérte, hogy a védekező Petain helyett támadó szellemű F. Foch (1851–1929) tábornok legyen a Ny-i front főparancsnoka. – Az 1916. XI. 21: elhunyt I. Ferenc Józsefet unokaöccse, IV. Károly (1916–18) követte a trónon; békítő pol-ja megbukott. 1915-: a cseh „maffia” (a cs. inasa is tagja volt!) és a párizsi cseh szabadkőműves emigráció, E. Bene (1884–1948) vez-ével alakított kémközp. révén az antant a Monarchia legbizalmasabb ügyeiről is értesült. No-ban 1917. VII–XI: G. Michaelis (1857–1923?) kancellár alatt kiéleződött a kormány, a parlament és a hadvezetés ellentéte, melyben a vezérkar győzött, No. valójában Hindenburg katonai diktatúrája alatt egy tervgazd. keretében harcolt tovább. – Oroszo-ban 1917. XI. 6/7. (X. 24/25)-re virradóan a bolsevikok (utóbb Nagy Okt. Szoc. Forr-nak nevezett) katonai puccsal megdöntötték Kerenszkij ideigl. kormányát. A főképp bolsevikokból álló Népbiztosok Tanácsa (az első szovjet kormány Lenin elnökletével) kihirdette a háború befejezéséről és a föld nacionalizálásáról szóló dekrétumokat, a nagybirtokokat (150 mill. hektárt) kártalanítás nélkül kisajátítva, odaadták művelésre a parasztoknak. 1918. I. 6 (19): a Népbiztosok Tanácsa fegyveresekkel föloszlatta az Alkotmányozó Gyűlést. VIII. 30: a Lenin elleni merénylet után az esszereket és mensevikeket is eltávolították a vez-ből. – 1918. IV: az antant csapatokat küldött a bolsevikok ellen VI. 23: Murmanszkba, VIII. 2: Arhangelszkbe (ahol fehér kormányt is alakítottak), VIII. 4: Bakuba, VIII. 15: az amerikaiak Vlagyivosztokba. 1920. IV–X: a lengy-ek elleni trockiji hadvezetés Varsó alatti vereségével, 1921. évi tisztogató csapásokkal, a volgai éhínséggel és a NEP (új gazdaságpol.) bevezetésével zárult az 1920. XI-ig tartott polgárháború korszaka. 1921. III. 1–18: a kronstadti matrózlázadás leverésével és megtorlásával egyértelmű lett a proletárdiktatúra munkásellenes volta, s az, hogy a valódi cél nem az osztálynélküli társad., hanem pártállam létrehozása. – Miután a közp-i hatalmakkal 1918. III. 3: kötött breszt-litovszki békében Szovjet-Oroszo. lemondott a balti áll-okról és Lengyo-ról, s önálló áll-nak ismerte el Finno-ot és Ukrajnát, a polgárháborúban csak az utóbbi fegyveres visszacsatolását sikerült elérniük a bolsevikoknak. – Hindenburg és Ludendorff tervei alapján a K-i front győzelmei után a Ny-i fronton 1918. III–VII: a ném. támadás csak térnyerésre volt elég. Válaszként VII–VIII: a F. Foch vez. ellentámadás a Marne és az Aisne között, VIII. 8: a páncélos támadás „a német hadsereg fekete napja” a ném-eket a „Siegfried-vonalra” kényszerítette vissza. VIII. 14: a spaai konferencián kiderült, a ném. hadvezetés kilátástalannak ítélte a háború folytatását, de IV. Károly és Burián István gr. (1851–1922) külügymin. nem tudtak megállapodni, milyen saját utat válasszon ezután a Monarchia. Bulgária IX. 29: fegyverletételét követően Hindenburg és Ludendorff fegyverszüneti ajánlatot követeltek kormányuktól, amit X. 3-4: Wilson USA eln-höz is eljuttattak, hangsúlyozva a ‘nemzetek önrendelkezésére’ épített wilsoni l4 pontot. Az amerikai válaszjegyzékek a tengeralattjáró-háború azonnali megszüntetését, a megszállt ter-ek kiürítését és teljhatalommal fölruházott demokratikus képviseletet követelt, a 14 pont konkretizálása nélkül, azaz Némo. jövőjét illetően semmitmondónak bizonyultak. – A közp-i hatalmak szöv-esei, Bulgária IX. 29/30: az antant szabad átvonulásával, az Oszmán Birod. IX. 30: Damaszkusz, X. 5: Bejrut elvesztés után X. 31: fegyverszünetet kötött, a Balkánon az antant hadászati és harcászati fölénybe került. – X. 29: a wilhelmshafeni kikötőben a ném. flottalázadás után – az orosz tapasztalatok fölhasználásával, szoc.dem vez-sel – munkás- és katonatanácsok alakultak. XI. 7: Münchenben, XI. 9: Berlinben tört ki a forr., II. Vilmos cs. és a koronahg lemondott, majd Holl-ba menekült. A szoc.dem. Scheidemann vez-ével kikiáltották a közt-ot, Friedrich Ebert szoc.dem. kormányt alakított. A fegyverszüneti tárgyalásokon az antantot Foch, No-ot Erzberger képviselte. XI. 11: a megkötött fegyverszünet értelmében a ném-ek visszavonultak a megszállt Ny-i ter-ekről s a Rajna balpartjáról, érvénytelenítették a breszt-litovszki és a bukaresti békét, a tengeralattjárókat és a „nehéz hadianyagokat” kiszolgáltatták, s vállalták a megszállt ter-eken az újjáépítési munkák terheit. – 1918. VI. 15–24: a Monarchia utolsó, piavei támadásának kudarca és a megegyezéses béke Wilson-i elutasítása után csatlakozott a ném. fegyverszüneti ajánlathoz, amit XI. 3: Padovában aláírtak. Bpen X. 31: kitört a forr. IV. Károly cs. és kir. lemondott a kormányzásban való bármiféle részvételéről. Csak a levtárak 1970 utáni megnyitásával derült ki, hogy az antant (az amerikai csapatlétszámok ellenére) majdnem olyan közel volt az összeomláshoz, mint a közp-i hatalmak.


A főbb hadviselő felek élőereje és embervesztesége, 1914–18

Állandó hadsereg és kiképzett tartalék

A mozgosítottak összlétszáma

Elesett,vagy sebeibe belehalt

Brit Birodalom

975 000

8 904 000

908 000

Egyesült Államok

309 208

3 200 000

50 300

Franciaország

4 017 000

8 410 000

1 363 000

Németország

4 500 000

11 000 000

1 774 000

Olaszország

1 251 000

5 615 000

460 000

Oroszország

5 971 000

12 000 000

1 700 000

Osztrák-Magyar Monarchia

3 000 000

7 800 000

1 200 000

Törökország

210 000

2 850 000

325 000

Mo-on 1914. VII: a mozgósításkor a 21–42 é. korosztályból 1.663.500 fő vonult be; a veszteségek pótlására a 18–50 évesekből még 1.950.000 fő került szolgálatba. 1914–18: a kb. 3,8 millió katonából elesett/meghalt 661.000 fő (a bevonultak 17 %-a), megsebesült 743.000 fő (20 %), fogságba került 734.000 fő (19%). Mo. lakosságának 18 %-a volt hadiszolgálatban, a hadiüzemek 800.000 főt foglalkoztattak. – 1918–19: a ‘népek önrendelkezési jogáért’ propagandával megnyert háborút követő szabadkőműves világ-újrafölosztásakor, az önrendelkezési jogot csak a békét diktálók kedvezményezettjei érvényesíthették; a helyi szerveződésűeket – Mo-on pl. a Bánáti Közt., a Hucul Közt., a Kalotaszegi Közt., a Lajtabánság, a Mura Közt., a Szepesi Német Közt., a Szlovák Tanácsközt., a Szlovják Közt., stb. néhány napon belül fegyveresen fölszámolták. 1919–39: a ‘húsz év fegyverszünet’ fölkészülés volt a II. vh-ra.  Ta. Pé.

Bethmann-Hollweg: Betrachtungen zum Weltkriege. Berlin, 1919-24. – Bourbon, Sixtus: L'offre de paix séparée de 1'Autriche 1916–17. Paris, 1919. – Czernin, Ottokar: Im Weltkriege. Berlin, 1919. – Fischel, A.: Der Panslawismus bis zum Weltkrieg. Stuttgart–Berlin, 1919. – Ludendorff, E.: Meine Kriegserinnerungen 1914–18. Berlin, 1919. – Auffenberg: Aus Österreich-Ungarns Teilnahme am Weltkrieg. Berlin-Wien, 1920. – Andrássy Gyula, gr.: Diplomácia és vh. Bp., é. n. (2. kiad. 1990) – Batthyány Tivadar: Beszámolóm. 1–2. köt. Uo., é.n. – Bülow, B. W.: Die Grundlinien der diplomatischen Verhandlungen bei Kriegsausbruch. Charlottenburg, 1920. – Hindenburg, P.: Aus meinem Leben. Leipzig, 1920. – Liman v: Sanders, O.: Fünf Jahre Türkei. Berlin, 1920. – Tirpitz, A.: Erinnerungen. Leipzig, 1920. – Civrieux: La grande guerre 1914-18. Paris, 1921. – Tardieux, A.: La paix. Berlin, 1921. – Poincaré R.: Les origines de la guerre. Paris, 1921. – Rátz Jenő: A marnei csata. Bp., 1921. – Cramon, A.: Unser österr.-ung. Bundesgenosse im Weltkriege. Berlin, 1922. – Geőcze Bertalan: A przemysli tragédia. Bp., 1922. – Jagow K.: Daten des Weltkrieges. Leipzig, 1922. – Ludendorff, E.: Kriegführung und Politik. Berlin; 1922. – Nyékhegyi Ferenc: A Diaz-féle fegyverszüneti szerződés. Bp., 1922. – Rubint Dezső: Az összeomlás 1918. Uo., 1922. – Burián, J.: Drei Jahre aus der Zeit meiner Amstführung im Kriege. Berlin, 1923. – Churchill, Winston: The world crisis. 1–6. köt. London, 1923–1931. – Conrad v. Hötzendorf: Aus meiner Dienstzeit 1906-1918. Wien-Leipzig-München, 1923. – Iswolsky, H.: Mémoires de Alexandra Iswolsky. Paris, 1923. – Nagy Vilmos: A Románia elleni hadjárat 1916–17. 1–3. r. Bp., 1923 (2. kiad. 1925) – Arz, Arthur: Zur Geschichte des grossen Krieges 1914-18. Wien, 1924. – Danilov, L: Russland im Weltkriege 1914–15. Jena, 1925. – Bourgeois, Emile: Histoire diplomatique de 1'Europe 1878-1919. Paris, 1926. – József főhg: A vh., amilyennek én láttam. 1–7. köt. Bp., 1926–1934. – Winogradsky: La guerre sur le front oriental. Paris, 1926. – A vh. tört. Szerk. Pilch Jenő. Bp., (1927) – Suhay Imre: A szárazföldi hadseregek és a tengeri haderők összeműködése a vh-ban. Uo., 1927. – Riedl Lajos: A cs. és k. VI. hadtest a Gorlicei-áttörési csatában. Uo., 1928. – Bánlaky József: Az 1914. é. osztr-m – szerb-montenegrói hadjárat. Uo., 1929. (A m. nemz. hadtörténelme 23.) – Nagy Vilmos: Szerbia meghódítása. Események a balkánon 1915–18. Uo., 1929. – Somogyi István: A szabadkőművesség igazi arca. 1–2. köt. Bp., 1929. (új lny. 2000) – Czékus Zoltán: Az 1914–18. évi vh. összefoglaló történelme. Uo., 1930. – Julier Ferenc: 1914–1918. A vh. m. szemmel. Bp., 1933. – Szende Zoltán: A m. katasztrófa 1918–19. Fejezet a nagy világégésből. Uo., 1933. – Benes, Eduard: Nemzetek forradalma. 1-3. köt. Pozsony, 1936. – Paléologue M.: A cár országa a nagy háborúban. 1–3. köt. Bp., é.n. – Szádeczky Kardoss Lajos: Az oláhok Erdélybe törése és kiveretésük 1916–1917. 1–2. köt. Uo., é. n. – Szazónov, Sz. D: Végzetes évek. Emlékiratok. Ford. Gellért Hugó. Uo., é. n. – Marjay Frigyes: Sedántól Prágáig. Pécs–Bp., 1938. – Masaryk, T. G.: A világforradalom. Emlékek, gondolatok 1914-18. Ford. Bába Iván. Bp., 1990. – Cook, Chris –Stevenson, John: Világtört. kézikv 1914–1993. Uo., 1995.