Magyar Katolikus Lexikon > V > viator


viator (lat. ‘úton lévő’): 1. az ókori rómaiknál állami küldönc, hírvivő. – 2. lelki értelemben a földön élő, az élet útját járó ember, aki úton van az égi haza felé. Sajátossága a →vándorállapot. **