Magyar Katolikus Lexikon > V > viaticum


viaticum (lat., ‘útravaló, útiköltség’): 1. →útravaló. – 2. Az ősegyházban kiengesztelődés a szentségek által: →feloldozás, →betegek kenete, →szentáldozás. A súlyos betegeknek szolgáltatták ki. A →niceai zsinat (13. kán) kimondta, hogy a haldoklótól a ~ot nem szabad megtagadni, ha kéri. Később már inkább csak a betegek áldozását nevezték ~nak. A 13. sz-ig ált. 2 szín alatt szolgáltatták ki, az áldozást megelőzte a betegek kenete. – 3. A hatályos jog szerint a ~ a halálos veszedelemben lévő hívő szentáldozása. Vétele azoknak is ajánlott, akik aznap már áldoztak. Ki kell szolgáltatni mindazoknak, akiket legalább feltételesen föl lehet oldozni, tehát eszméletüket vesztetteknek, elmebetegeknek (világos pillanataikban) és gyermekeknek is, ha a szentségi kenyeret a közönségestől meg tudják már különböztetni. Mindenki a saját szert-a szerint köteles a ~ot magához venni, de szükséghelyzetben bármely szert. szerint lehet. **

LThK X:762. – KEK 1331.