Magyar Katolikus Lexikon > V > vezeklés


vezeklés (lat. paenitentia): 1. a lelki életben az elkövetett bűnök jóvátétele, amire az igazságosság és a szeretet indítja a megtérő és tökéletességre törekvő lelket. A ~sel a szenvedő Krisztushoz kapcsolódik az ember és ővele kéri Isten irgalmát önmaga és mások számára. – A ~ főbb cselekedetei: a próbatétek és keresztek türelmes elfogadása, az állapotbeli kötelességek hűséges teljesítése, a →böjt, →alamizsna, →önmegtagadások. – 2. A hatályos egyhjogban →büntetendő cselekményekkel kapcsolatos intézkedés, de nem →büntetés a szó szoros értelmében (vö. 1312.k.). Enyhébb a büntetéseknél, és célja a büntetés helyettesítése (vö. 1348.k.), támogatása, v. büntetendő cselekmény elkövetésének megakadályozása. Feltételez valamilyen külső rendellenességet v. gondatlanságot, mely büntetendő cselekmény elkövetésének veszélyét hordozhatja magában, v. amelynek jóvátétele büntetéssel nincs kellően biztosítva (noha esetleg bűncselekmény), és valamilyen kellemetlenséget is tartalmaz. – A büntetőjogban inkább a kiszabott büntetés v. →büntető óvintézkedés garantálása és esetleges szigorítása (vö. 1340.k. 3.§) útján szolgálhatják mind az elkövető megjavulását, mind a megsértett igazságos rend helyreállítását. – A külső fórumon kiszabott ~ek nem azonosak a gyónásban adott elégtétellel, csupán annyiban hasonlítanak hozzá, hogy itt is a vallásosság, az áhítat v. a segítő szeretet valamely cselekedetének elvégzését írják elő (1340.k. 1.§). Bennük a tettes valamilyen a közösséggel kapcsolatos elégtételt szolgáltat a törv. áthágása miatt. A ~ek kiszabásának leggyakoribb célja a jóvátétel olyan esetekben, amikor a büntetés kimondásától a hatóság eltekint (vö. pl. 1344.k. 2), v. amikor a büntetést elengedik (vö. 1358.k. 2.§), de céljuk lehet olykor a büntetés súlyosbítása is (vö. 1312.k. 3.§). – Titkos törvényszegés miatt sohasem szabad nyilvános ~t kiszabni (1340.k. 2.§). – A ~ kiszabója az ordinárius. Ő jogosult arra is, hogy a figyelmeztetés v. dorgálás büntető óvintézkedéséhez ~eket fűzzön (1340.k. 3.§). **–Sz.Sz.A.

Tanquerey 1932:478. – Erdő 1991:481, 500.