Magyar Katolikus Lexikon > V > vesperás


vesperás (a lat. vespera, ‘este’ szóból), vecsernye: a →Liturgia Horarum esti imaórája. – Szerkezete: korábban 5, a II. Vat. Zsin. után 3 zsoltár, himnusz, rövid olvasmány, responzórium, Magnificat, könyörgés. Reggeli megfelelője a →laudes. Ünnepek előestéjén már a következő nap első ~át imádkozzuk (→vigilia). – A ~ a →Jeruzsálemi Templom esti áldozatából ered. Napnyugtakor imádkozták, zsolt-okból, szentírási olvasmányból és könyörgésből állt. Kezdetben csak bizonyos napokon, agapével egybekötve, 350 k. már mindennapos lit. ima volt. Szent Benedek a zsolt-ok számát 4-ben határozta meg, a szentírási olvasmányból helyébe rövid kapitulumot tett és bevette a Magnificatot. A II. Vat. Zsin. után a ~ban 2 zsolt. és 1 →canticum van. – A ~t többen megzenésítették pl. Dufay, Willaert, Palestrina, Monteverdi (Vespro, 1610), Mozart (K. 321, 339).

Vecsernye a Bold. Szűz Mária tiszt-ére. Sopron, 1920 u. – Kühár–Radó 438. – Vecsernyék a plébániai tp-okban. Mérk, 1939. – M. vesperás. Zsoltárok és himnuszok nevezetesebb ünnepnapokon. Vác, 1939.