🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > vese
következő 🡲

vese (lat. renes): a →víz és a →só mennyiségét szabályozó, a vizeletet kiválasztó, létfontosságú páros szerv. – A Szentírásban. A ~t Isten teremtette (Zsolt 139,13), mint a →szívet is, amellyel gyakran szerepelnek együtt. Csaknem mindig az ember belsejét jelentik, melyet csak Isten ismer: Ő megvizsgálja és próbának veti alá a ~et és a szívet (Jer 11,20; 17,10; 20,12; Zsolt 26,2). A héb. eredetiben ~ a lelkiismeret (16,7; Péld 23,16), a fájdalom, az érzelmek (Jób 16,13; 19,27; Zsolt 73,21) székhelyei. – A Jel 2,23 szabadon idézi a Jer I1,10 v. 17,10-et. R.É.

BL:1916.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.