Magyar Katolikus Lexikon > V > vas


vas (lat. ferrum): fémes tulajdonságú kémiai elem. – Vegytiszta állapotban csak meteoritokban fordul elő, vegyületei sok kőzetben megtalálhatók. Fontos vasércek a magnetit, a hematit, a limonit,  a sziderit és a pirit. Az ókorban ismert fémek (arany, ezüst, réz, ón, ólom, higany), közé tartozik. Érceiből olvasztják, megolvadt állapotban oldja a szenet és a sziliciumot, ezekkel és nehézfémekkel ötvözetet alkot, így állítják elő az acél különféle fajtáit. Jól nyújtható, izzó állapotban hegeszthető. A kézművesek között mestere a →kovács. Az ipar egyik legfontosabb alapanyaga, az élő szervezetekben a →vér alkotórésze, az oxigéncsere kémiai feltétele. Nedves levegőn alacsony hőmérsékleten is oxidálódik, rozsdásodik, de a rozsda nem alkot összefüggő réteget, hanem utat enged az oxidációnak. – 1. A Szentírásban. A MTörv 8,9 szerint Kánaán olyan föld, „ahol a kő ~at tartalmaz”. A szerző nem annyira Palesztina Ny-i részére gondolhatott, mint inkább a Jordántól K-re eső országrészre, a mai Radzsib, Birma és el-Kura helységek környékére, ezenkívül a Bejrút közelében, valamint a Libanon vidékén, a Vádi-Szanninban lévő ~bányákra (melyeket a LXX  minden bizonnyal téves kiegészítése szerint [1Kir 2,46] Salamon kimerített), ill. az edomiták földjére Fenan mellett és a midianiták ter-ére Madiana mellett, az Akabai-öböltől K-re. Izr. fiai kénytelenek voltak más országokból behozni ~at; Ezekiel szerint Tíruszon át Tarsisból (Ez 27,12) és Uzálból (Ez 27,19), Jeremiás szerint É-ról is (Jer 15,12): Kisázsia és Ciprus gazdag ~ércben. A meteoritból származó ~at Egyiptomban már a dinasztiák előtti korban ismerték, sőt a Kr. e. 3. évezredtől föl is használták fegyverek és szerszámok, eszközök készítésére; így érthető, hogy a ~at az egyiptomiak és sumérok ‘az ég fémjé’-nek nevezték. Kr. e. a 14., s főleg a 13. sz: a hettiták merítették ki Kisázsiában a ~bányákat, s míg birod-uk össze nem omlott (Kr. e. 1200 k.), monopolhelyzetben voltak. Úgy látszik, Ugaritban a Kr. e. 14. sz: a ~ ára meghaladta az ezüstét. Kánaánban vsz. a filiszteusok révén vált ismertté, ill. terjedt el (1Sám 17,7: Gólját lándzsájának a hegye ~ból); a kánaániak harci szekerei, „szekerei” (Bír 1,19; 4,13) a valóságban →bronzból készültek; Palesztinában eleinte nem volt kovács, a filiszteusoktól kellett a baltát, a fejszét, az eke~at stb. szerezniük (1Sám 13,19–21), de később gyorsan elterjedt a ~ használata. A fegyverek mellett ~ból készült sok használati tárgy, szerszám, sőt olykor bálványok is (Dán 5,4: Babilóniában; Iz 44,12). – 2. Az egyh. hagyományban az egyszerűség és a kitartás jele. Szt Kolumbán megtiltotta az arany és ezüst edényeket az oltárnál, a kehelynek is ~ból kellett lennie, „mert Krisztus Urunkat is ~szegekkel szegezték föl a keresztre”. R.É.

BL:1911.

vas (lat. ferrum): fémes tulajdonságú kémiai elem. – Vegytiszta állapotban csak meteoritokban fordul elő, vegyületei sok kőzetben megtalálhatók. Fontos vasércek a magnetit, a hematit, a limonit,  a sziderit és a pirit. Az ókorban ismert fémek (arany, ezüst, réz, ón, ólom, higany), közé tartozik. Érceiből olvasztják, megolvadt állapotban oldja a szenet és a sziliciumot, ezekkel és nehézfémekkel ötvözetet alkot, így állítják elő az acél különféle fajtáit. Jól nyújtható, izzó állapotban hegeszthető. A kézművesek között mestere a →kovács. Az ipar egyik legfontosabb alapanyaga, az élő szervezetekben a →vér alkotórésze, az oxigéncsere kémiai feltétele. Nedves levegőn alacsony hőmérsékleten is oxidálódik, rozsdásodik, de a rozsda nem alkot összefüggő réteget, hanem utat enged az oxidációnak. – 1. A Szentírásban. A MTörv 8,9 szerint Kánaán olyan föld, „ahol a kő ~at tartalmaz”. A szerző nem annyira Palesztina Ny-i részére gondolhatott, mint inkább a Jordántól K-re eső országrészre, a mai Radzsib, Birma és el-Kura helységek környékére, ezenkívül a Bejrút közelében, valamint a Libanon vidékén, a Vádi-Szanninban lévő ~bányákra (melyeket a LXX  minden bizonnyal téves kiegészítése szerint [1Kir 2,46] Salamon kimerített), ill. az edomiták földjére Fenan mellett és a midianiták ter-ére Madiana mellett, az Akabai-öböltől K-re. Izr. fiai kénytelenek voltak más országokból behozni ~at; Ezekiel szerint Tíruszon át Tarsisból (Ez 27,12) és Uzálból (Ez 27,19), Jeremiás szerint É-ról is (Jer 15,12): Kisázsia és Ciprus gazdag ~ércben. A meteoritból származó ~at Egyiptomban már a dinasztiák előtti korban ismerték, sőt a Kr. e. 3. évezredtől föl is használták fegyverek és szerszámok, eszközök készítésére; így érthető, hogy a ~at az egyiptomiak és sumérok ‘az ég fémjé’-nek nevezték. Kr. e. a 14., s főleg a 13. sz: a hettiták merítették ki Kisázsiában a ~bányákat, s míg birod-uk össze nem omlott (Kr. e. 1200 k.), monopolhelyzetben voltak. Úgy látszik, Ugaritban a Kr. e. 14. sz: a ~ ára meghaladta az ezüstét. Kánaánban vsz. a filiszteusok révén vált ismertté, ill. terjedt el (1Sám 17,7: Gólját lándzsájának a hegye ~ból); a kánaániak harci szekerei, „szekerei” (Bír 1,19; 4,13) a valóságban →bronzból készültek; Palesztinában eleinte nem volt kovács, a filiszteusoktól kellett a baltát, a fejszét, az eke~at stb. szerezniük (1Sám 13,19–21), de később gyorsan elterjedt a ~ használata. A fegyverek mellett ~ból készült sok használati tárgy, szerszám, sőt olykor bálványok is (Dán 5,4: Babilóniában; Iz 44,12). – 2. Az egyh. hagyományban az egyszerűség és a kitartás jele. Szt Kolumbán megtiltotta az arany és ezüst edényeket az oltárnál, a kehelynek is ~ból kellett lennie, „mert Krisztus Urunkat is ~szegekkel szegezték föl a keresztre”. R.É.

BL:1911.