Magyar Katolikus Lexikon > V > vandálok


vandálok: tág értelemben a germán törzsek egy nagyobb csoportja, szűkebb értelemben kisebb népegység. – A germán népek skandináv őshazájából származtak, egyes föltevések szerint a Jütland É-i részén lévő Vendsyssel vidékéről. Nyelvük a gótokéhoz állt közel. Az 1. sz-ban a Balti-tenger D-i partvidékén tartózkodtak. Plinius szerint a vandali v. vandili kisebb népek-törzsek csoportja, a burgundok is közöttük találhatók. – Ptolemaiosz 2 törzset jelöl e névvel: a silingeket, akik a  Szilézia ter-én éltek, és a hasdingokat, akik a Visztula és a Dnyeper felső folyása között telepedtek meg. A 3. sz: Dio Cassius említi őket. A két törzs a 3–5. sz: elkülönülten élt. A hasdingok 171: sikertelenül próbálkoztak Daciába betelepülni, a Pannon síkságon 248-: tartózkodtak. A silingek 277 u. a Majna felső szakaszánál voltak, s a →hunok feltűnéséig itt is maradtak. Kevéssel 400 e. a hasdingok a Duna mentén Ny. felé indultak, és a silingekkel találkozva velük egy néppé lettek. Több kicsiny néppel, törzzsel együtt 405 k. a Rajna partján voltak, készen a limes átlépésére. Godegisel hasding király az áttöréskor meghalt, de a népnek, fia vezetésével sikerült Galliába jutnia. A Ny-Római Birodalom támadásaitól félve a Pireneusoktól D-re kerestek menedéket és új fosztogatási ter-et. Útjukon svév és alán néptöredékek kísérték őket. – Az Ibériai-fszg-en 409 őszén háború dúlt. ez tette lehetővé a ~ hódítását, akik az elfoglalt területeket kettéosztották a hasdingok és a silingek között. A silingek a ny-i gótoktól 418: olyan súlyos vereséget szenvedtek, hogy önállóságuk megszűnt. A maradék népesség a szintén legyőzött alán töredékkel együtt a hasdingokhoz csatlakozott, akiket a ny-i gótok támadása nem érintett, mert ők a fszg. D-i részén telepedtek meg. – Az itt szervezett vandál államról nem lehet sokat tudni, vsz. nem volt több, mint fegyveresek állomásozása ellenséges földön. A hispano-rómaiak törvényei halálbüntetés terhe mellett tiltották, hogy a ~at a hajózás titkaiba, mesterségébe beavassák, ennek ellenére a vállalkozó szellemű barbárok hamarosan hírhedt kalózokká váltak. – Fosztogatásaik miatt a fszg. D-i része elszegényedett, miközben a ny-i gótok terjeszkedése is egyre fenyegetőbb méreteket öltött. Ez adhatta az ötletet Genseriknek, hogy Ny. egyetlen, a barbár népvándorlás hullámai által eddig még nem érintett prov-jában, É-Afrikában próbáljanak szerencsét. Az átkeléshez 429. V: Tarifában gyülekeztek, s Tanger mellett érték el Afrika partjait. Egy év leforgása alatt 2000 km-t tettek meg a szárazföldön K-i irányban, s 430: már Hippo városát ostromolták. Rómával ugyan 435: szövetséget kötöttek, de ezt magukra nézve nem tartották kötelezőnek, s Genserik 439. X. 19: szinte csata nélkül foglalta el Karthágót. – Ekkor a ~ D felől fenyegették Itáliát, s 440: már Szicíliát fosztogatták. III. Valentinianus cs. 442: új foedust kötött velük, ekkor alakult ki véglegesen a ~ birodalma. Többségük Karthágó körül telepedett meg. Mindez a ~at nem gátolta abban, hogy III. Valentinianus meggyilkolásakor, 455. VI. 2: a védtelen Rómára törjenek. Nagy Szt Leó p. a város falain kívül várta őket, hogy a pusztításnak elejét vegye, de megalázkodása hiábavalónak bizonyult. A ~ két héten keresztül tervszerűen végigrabolták az Örök Várost. – Nem ismert, hogy a ~ mikor lettek ariánussá. Egyes feltevések szerint a limest már ariánusként lépték át, mások szerint az Ibériai-fszg-en vizigót misszionáriusok hatására lettek Arius követői. Az ariánus germán népek közül ők üldözték legkönyörtelenebbül a kat. Egyh-at. A megszervezett vandál kirságban minden fontosabb helyen ott találni püspökeiket; Genserik a nemz. egyh. megszervezésére különösen nagy gondot fordított. – A meghódított ter-ek lakosaival is a többi germán népnél keményebben bántak, uakkor átvették a lat. nyelvet, a vandál nyelv csak a nevekben maradt meg. A hatalom birtokosaiként az előző földtulajdonosok életstílusát utánozták; birodalmuk részben ennek tulajdoníthatóan kártyavárként omlott össze, amikor Belizár 533. VIII. 30: a bizánci seregek élén partra szállt Afrikában. IX. 15: elfoglalta Karthágót. Az utolsó vandál kir., Geilimer 534. III: megadta magát. Népével együtt rabszolgaként került a k-i hadszíntérre, ahol a perzsák elleni harcokban mint nép teljesen megsemmisültek. Az Afrikában maradt néptöredékkel 539–40: számoltak le a K-i Birodalom seregei. – A ~ ariánus egyháza az Afrika É-i partvidékén virágzó kat. életet először tette próbára. Nemzeti egyházuk élén a pátriárka állt, kinek szerepköre a konstantinápolyi pátriárkáéhoz volt hasonló, legalábbis ami a politikai hatalomhoz fűződő kapcsolatait illette. Hierarchikus fölépítésében megegyezik a kat. Egyh-zal, a papok és diakónusok egy része vandál, más részük ariánussá lett kat-ok közül származott. Földrajzi szervezetében nem követte a kat. egyházmegye-rendszert: a püspök „mozgó” egyhm. élén állt, amelynek határait az ő ténykedése szabta meg. Az ariánus egyház a kat. helyébe akart lépni, s azt könyörtelen ellenségként meg akarta semmisíteni. Az üldözés 429–84: szünet nélkül tartott Hunirik uralmának végéig. Gonthamond alatt (ur. 484–97) a kat-ok rövid időre fellélegezhettek, de Thrasamund (ur. 497–523) folytatta az üldözést, ami csak Hilderik idejében (523–530) szűnt meg. A tp-ok, az egyh. vagyon elvétele könnyű volt, annál nehezebb a hívek áttérítése. Vita püspöke, Victor részletesen leírta a kat-ok üldözését Historia persecutionis Africae provinciae c. művében. A vandál fejedelmek a pp-öket száműzték v. kivégeztették, Hunirik 5000 klerikust száműzetett a mórok közé a sivatagba. A liturgikus könyveket elkobozták és megsemmisítették; nem egyszer a liturgia végzésére összegyűlt ker. közösségek maradéktalan kiirtásától sem riadtak vissza. Hunirik 484. II. 25: ediktumában az áll. tisztviselőket áttérésre kötelezte, és elrendelte, hogy az ariánus teol-ok nyilvános vitákon mérjék össze tudásukat a kat. pp-kel. Természetesen a viták kimeneteléről is előre gondoskodott. A leghíresebb vita 484: Karthágóban zajlott le, 470 kat. pp. vett rajta részt. A pp-ök nem voltak hajlandók beismerni „vereségüket": a Liber fidei catholicae-ben világosan kifejtették hitüket, amiért számkivetéssel fizettek. Az ariánus papok erőszakkal térítettek, az újrakeresztelésektől sem riadtak vissza; s az áttértek között a hívek mellett diákonusok, papok, sőt pp-ök is voltak. – A 487. III. 13-i zsinat, s III. Félix pápa 488. III. 15: kelt levele szembe szállt az ariánus erőszakos térítésével. Szt Fulgentius (467–533) ruspei pp. száműzetése helyén, Szardínia sz-én írásaival védte a kat. hitet. Az ariánus Hilderik, a nemzeti megbékélés híve, Fulgentiust visszahívta a távoli szigetről; utóda, Gelimer azonban  újrakezdte az üldözést, és a kat-ok utolsó reményüket Konstantinápoly katonai erejébe vetették. – Amikor Afrika újra birodalmi fönnhatóság alá került, I. Agapitosz p. 535. IX. 9: az afrikai pp-ökhöz intézett levelében rendezte az arianizmusra áttért klerikusok sorsát: visszatérésük után sem láthatják el az oltárszolgálatot. Az ariánus ~ egyházüldözése az →iszlám útját készítette elő, mely végérvényesen elsöpörte a ker-séget e ter-ről. T.J.

Pecz 1985. II/2:1135. – Török 1999. I:102.