Magyar Katolikus Lexikon > V > vértanú


vértanú, mártír, martyr (lat., a gör. martür ‘tanú’ szóból): szoros értelemben olyan keresztény, aki hitéről élete föláldozásával tesz →tanúságot, azaz hite megvallásáért vagy egy erény védelméért halálbüntetést kap, illetve börtönben vagy kínzások következtében hal meg, és az Egyház ezt a tanúságot elismeri (ApCsel 1,22; 2,32; 5,55; 1Kor 15,5–15); tágabb értelemben 313 e. olyan hívő, akit hitéért megkínoztak, bányamunkára ítéltek v. száműztek (→hitvalló). Az egyh. hagyománya ismer „fehér" ~t is, aki természetes halállal hal meg, de az erényeket a ~sággal felérő módon gyakorolja. II. János Pál p. tanítása szerint a ~ a →hit és erkölcs összetartozásának legnagyobb jele. – Átvitt értelemben ~ minden olyan személy, aki az igazságért életét adja (→aradi vértanúk). – Az ősegyh. felfogása szerint a ~ a halál pillanatában betekintést nyer az örökkévalóságba (vö. ApCsel 7,55); közbenjárása azonnal hatásos, mert halála pillanatában azonnal az örök boldogságba lép, az Üdvözítővel együtt a világ végén megjelenik. Ha egy ~ a kínzását túlélte, az egyhk-ben különleges szerephez jutott és a papsághoz számolták. – A →keresztényüldözésben gyengéknek bizonyultak a →lapsik. –

A ~k végigkísérik az Egyh. tört-ét, számukat egyelőre egyedül Isten ismeri. A lit-ban ünnepelt és a martirológiumban található egyes ~k mellett: →mexikói vértanúk, →alkmaári vértanúk, →angliai vértanúk, →annami vértanúk, →augsburgi vértanúk, →compiègne-i vértanúk, →csehországi vértanúk, →japán vértanúk, →kanadai vértanúk, →katonavértanúk, →kínai vértanúk, →koreai vértanúk, →lyoni vértanúk, →marokkói vértanúk, →mexikói vértanúk, →orange-i _nbsp;vértanúk, →scili vértanúk, →szebasztei vértanúk, →szeptemberi vértanúk, →tizennégy segítőszent, →ugandai vértanúk, →vietnami vértanúk. – Ikgr-ban ált. a ~ halálát ábrázolják, attrib-a a kivégzés eszköze. **

LThK 1933. VI:995. – Onasch 1981:257. – VS 91–93.