🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > vértanúakta
következő 🡲

vértanúakta, acta martyrum, gesta martyrum, passio martyrum  (lat.): az ókeresztény kor vértanúi peréről, elítéléséről és kivégzéséről szóló beszámoló. Célja a →vértanúk tiszt-ének terjesztése és a hívők buzdítása. – Fajtái: 1. Történeti, azaz hiteles kortársak által írt ~: a) bírósági jegyzőkönyv a vt. kihallgatásáról és elítéléséről, melyet a hívő közösség megszerzett, bevezetéssel látta el, és kiegészítette a kivégzés tört-ét. Ilyen a →scili vértanúk és Szt Ciprián ~ja. – b) szemtanú beszámolója a per lefolyásáról és a kivégzésről. Szerzője v. maga látott mindent, v. hiteles tanúktól gyűjtötte az anyagot. Beszámolója a vt-k hősies magatartását, szilárdságát, hitét írja le, eleve intő, oktató szándékkal, gyakran levél formájában. Ilyen Szt Polikárp, Felicitas és Perpetua és a →lyoni vértanúk ~ja. – 2. A tört. ~ átdolg. és kibővített (esetleg többször egymás után) formája. A →scili vértanúk ~ját pl. 7x dolgozták át. – 3. legendás ~: épületes elbeszélések, csekély tört. értékkel. Olykor az elb. főszereplője is költött személy (pl. →Barlaám és Jozafát) – A ~k az ún. kisműfajok közé tartoznak. Nem a legműveltebb ker-ek teol. eszméinek tükrei, hanem többnyire egyszerű ker-ek hitbeli meggyőződését, túlvilágról alkotott elképzelését fejezik ki. Épp ezért fontosak, hiszen e „nem író” rétegnek a hitéről, felfogásáról tudunk a legkevesebbet; e ~k jelentőségét csak növeli, hogy mivel lit. keretében is felolvasták ezeket, nélkülük az 1. sz-ok lit. élete nem tanulmányozható. Az életrajz műfajától a ~ abban is különbözik, hogy hőse/hősei egy cselekedetét, a hit megvallását írja le. – A vt-k áldozatkészségét már a legkorábbi időkben nagyra értékelték a ker-ek, szenvedésük emlékeit, az azokra vonatkozó írásos anyagot mégsem mindenütt gyűjtötték. Rómából pl. nem maradtak ránk ~k, itt az eltemetés dátumát feljegyezték (depositio); nem volt v. elveszett a palesztinai vt-k aktagyűjteménye, melynek adatai forrásul szolgálhattak →Caesareai Euszebiosz Palesztina vértanúi c. művének; a pannóniai v~k ~iból is csak kevés maradt meg. A legtöbb ~ É-Afrikából maradt ránk, ahol igen eleven volt a vt-k kultusza. –  Az ~k rövidek, hivatalos stílusúak, a belőlük komponált írások lit. felolvasásra kerültek a vt. emléknapján. – Miután a 4. sz: az üldözések véget értek, a ~ népszerű olvasmánnyá vált: átdolgozták, egyre több épületes, csodás elemmel szőtték át. A rövid dialógusokat részletezték, az eredeti szűkszavú ~k szinte prédikációvá, sőt csaknem regénnyé változtak, a kihallgató bíró és a vádlott ker. párbeszéde a hit apológiájává bővült, olykor egész vitát fűztek be a szövegbe. – A passiók irodalmi műfajjá alakultak, mintájuk a Makkabeus-fiúk szenvedésének ósz-i leírása, ill.  →Jézus pere. – A ~knak fontos szerepük lett a szerz. eszmények kialakulásában, és a 4. sz: virágzásnak induló biográfiákban; a bennük található hitvallási formulák teol.- és liturgiatörténeti szempontból fontosak. **

Onasch 1981:258. – ~k és szenvedéstörténetek Bp., 1984. (ÓI. 7. köt.) – Vanyó 2000: 408.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.