Magyar Katolikus Lexikon > V > végső dolgok


végső dolgok, eszkatológia, de novissimis: a halállal, ítélettel és üdvösséggel kapcsolatos dolgok a teológiában. – A kinyilatkoztatás beszél az egyén és a világ végső céljáról, hazatalálásáról, amit az ember szempontjából üdvösségnek nevezünk. Az egyéni, a közösségi és a kozmikus beteljesülés kölcsönös függésben van. Csak az egyénnek van ugyan tudatos élete, s csak ő lehet az örök élet és boldogság hordozója, de az egyén mindig kötve van a közösséghez, a teremtett világhoz. Élete csak ebben a konkrét keretben valósulhat meg, ezért célja is csak ebben teljesedhet ki. A ~ról szóló teol. tárgyalásban tehát nem elég fölsorolni az egymás után következő mozzanatokat (halál, ítélet, föltámadás stb.), hanem úgy kell bemutatni őket, ahogy azokon keresztül kialakul a teljesség, a befejezettség. A képbe beletartoznak az angyalok és Krisztus megváltó műve is. Az egyh. hagyományban ki is alakult a teol. tárgyalás menete, s a részletek kifejtését megtalálhatjuk az alábbi címszavak alatt: →boldogság, →feltámadás, →halál, →istenlátás, →Isten országa, →Isten örökkévalósága, →ítélet, →kárhozat, →közbülső állapot, →parúzia, →pokol, →tisztítótűz, →utolsó ítélet, →üdvösség.  G.F.

LThK VI:989. – Schütz 1993:411.