Magyar Katolikus Lexikon > V > vállalkozó


vállalkozó: gazdálkodó ember, aki a saját munkaerejét és tőkéjét a saját kockázatára a többi termelési tényezővel együtt bizonyos termelési célra megszervezi és irányítja. – A 19. sz: a közgazdák számára a ~ egyben tőketulajdonos, s ez a típus ma is létezik: önállóan dolgozó iparosok, földművesek, kis- és nagykereskedők, földbirtokosok, szabadfoglalkozásúak stb. A ~t évszázadokon át szinte észre sem vették. Az ókor és a kk. tudósa méltóságos szemlélődésével (otium cum dignitate) szemben állt a kereskedő tevékenysége (negotium), amely a kortársai szerint lehetetlenné tette számára az erényes életet. Hosszú évszázadokon át az emberek többsége földművelésből élt, életstílusa ugyanaz maradt és alkalmazkodott a term. rendjéhez. Sokaknak úgy tűnt, hogy a ~ ezt a term-es rendet zavarja meg; →Schumpeter a ~t "romboló alkotónak" nevezi. – A →közgazdaságtan alapvetői sem tulajdonítottak különösebb szerepet a ~nak, sőt fölöslegesnek is tartották. Számukra a gazd. folyamatok mechanikus, a saját törv-eiknek alávetett jelenségek. Szemük előtt a →közgazdaság term-rajza lebegett, amelynek a törv-eit igyekeztek felfedezni. Számukra a ~ kapitalista a →tőke tulajdonosa v. megszerzője, a tőkekamat és a nyereség élvezője. Szerepe nem a vállalatban kifejtett munkájához, hanem a tőketulajdonosi minőségéhez fűzódik. Az ang. közgazdák ezen véleménye a 19. sz. végéig ellentmondás nélkül uralkodott a közazdaságban. – Egészen a legújabb időkig az →Egyház szociális tanítása sem szentelt különösebb figyelmet a ~nak. A ~t csak mint munkaadót vette figyelembe. A pápai enciklikák érdeklődése  a gazd. élet szociális vonatkozásaira, főleg a →jövedelemelosztásra és az igazságos bérre irányult, amit nagyban elősegített a munkástömegek elvesztésének a veszélye a kommunista mozgalmak elterjedése következtében. A gazd. tevékenységgel kapcsolatos problémák, amelyek megoldásában a ~ döntő szerepet játszik, elkerülték a figyelmet. Az igazságos jövedelemelosztás feltételezi a →jövedelem megtermelését. Az olyan társad. etika, amely ezzel nem számol, életidegen és légüres térben mozog. – A →Rerum novarum (1891) szerint a munkásrétegek nyomorúságának oka az igazságtalan jövedelemelosztás és a gazdagság felhalmozódása kevesek kezében. A →Quadragesimo Anno (1931) sürgette a haszon befektetését a termelésbe a munkanélküliség megszüntetésére. A →Populorum Progressio (1967) kívánta, hogy minél többet és jobbat termeljünk, de nem említette a ~t. A →Sollicitudo Rei Socialis (1987) szólt a tőkeképződés és az egyéni kezdeményezés fotosságáról, de elsőnek csak a →Centesimus Annus (1991) tért át a gazd. szociális vonatkozásain kívül a ~ szerepének határozott hangsúlyozására: "A termelői tevékenységet megszervezni, megtervezni időtartamát, ügyelni arra, hogy megfeleljen a kielégítendő igényeknek és eközben a kockázatot is vállalni, mindez a mai társad. bőséges gazd. forrása. Így mind nyilvánvalóbbá és meghatározóbbá válik a szervező és alkotó ember munkájának a jelentősége és – mint e munka lényeges része – a kezdeményező és válalkozói képesség szerepe. ... Valamikor a termelés meghatározó tényezője a föld volt, majd később a tőke lett, ideértve a gépek és termelőeszközök összességét. Ma egyre inkább maga az ember a döntő tényező, vagyis megismerő képessége, amely tud-os felismerésekben jut kifejezésre, és az a képessége, hogy föl tudja mérni és ki tudja elégíteni mások szükségleteit." (32. p.) – A. →Marshall a 3 ismert termelési tényező (föld, tőke és →munka) mellé helyezte mint 4-et a szervezést, de J. →Schumpeter volt az első, aki a ~ szerepét részletesen tanulmányozta. Szerinte a ~ a közg. mozgató ereje. Sajátos szerepe a termelési célkitűzések meghatározása, a termelési tényezők egyre újabb csoportosítása a társad-ban meglévő →igényeknek, gazd. lehetőségeknek és technikai újításoknak megfelelően. Fontos feladata a termelési költségek és az árak állandó ellenőrzése és a köztük lévő arányok megőrzése. A gazd. alapvető törv-e az, hogy az áraknak fedezniük kell a költségeket. Közben törekednie kell arra is, hogy a lehető legolcsóbb áron ajánlja föl a termékeit, hogy ezzel biztosítsa vállalata piaci helyzetét. – Nem minden ~ alkotó, ahogy azt Schumpeter elképzelte. Számtalan kisebb újítás is akár a technika és a szervezés, akár az értékesítés terén jelentős szerepet játszhat a gazd. növekedésben. A feltűnő újítások term-esen gyorsabb és nagyobb eredményre vezetnek, így pl. a villamosenergia és a vegyészet alkalmazása száz évvel ezelőtt. Az 1940-es években a szintetikus anyagok előállítása és felhasználása állt az előtérben, az 1950-es években a tranzisztorok rendszere. Az 1960-as években megjelent az elektronikus számítógépek első generációja, az 1970-es években a mechanikai és elektromos rendszerek elektronikai rendszerekké átmenetének, melyek a miniatürizációval és a számítógép-programok kifejlődésével jártak együtt. Az 1980-as években a genetikai technológia forradalmi változást hozott az élelmiszeriparban. A nagy felfedezések sokszor a véletlen, de legtöbbször tőkeigényes és nagy kockázattal járó kutatómunka eredményei. A kockázatvállalás a ~ gazd. tevékenységének lényeges eleme. – A kis- és középvállalatok esetében a ~ és családja sokszor tulajdonosa, esetleg főrészvényese is a vállalatnak. – Az embert nem a tőkéje, hanem képességei (~készség, szakképzettség, tapasztalat és emberismeret) teszik ~vá. Emberi magatartása munkatársaival, ügyfeleivel és vetélytársaival szemben döntő jelentőségű. Nemcsak a →piac és a technika változó adottságaihoz való gyors alkalmazkodás, hanem a ~ emberi magatartása a magyarázata annak, hogy a kis- és középvállalatok ált. könnyebben fenntartják magukat a gazd. →konjunktúra hullámzásaiban, mint a nagyvállalatok. Ezekben a távolság a vezetők és a munkavállalók között rendszerint túlságosan is nagy, és így személyes emberi kapcsolatról alig lehet szó. Szociológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a nagyvállalatokban a munkavállalók vezetőikről alkotott képe ált. negatív. Ennek a problémának a megoldására számos nagyvállalat igyekszik a →vezetés decentralizálására és intenzívebb információs rendszerre. Végre rájöttek arra, hogy a →termelékenységi és →jövedelmezőségi megfontolások is szükségessé teszik a vállalat emberi viszonyainak a javítását. Az üzempszichológia ezt már régen tanította, de a vállalatok nagy része nem szentelt ennek komoly figyelmet. **

Muzslay 1993:141. – Pearce 1993:179.