Magyar Katolikus Lexikon > V > válólevél


válólevél (lat. libellus repudii): okmány, melynek átadásával, illetve elfogadásával a zsidók házasságá rituálisan felbontják. – Az ősi Izr-ben, mint Mezopotámiában és Elephantinén is, a férjnek jogában állt az asszonynak ~et adni, ha már nem tetszett neki (MTörv 24,1; Iz 50,1; Jer 3,8). ~ birtokában az asszony visszatérhetett a szülői házba és új →házasságot köthetett, csak az első férje nem vehette el, aki elbocsátotta (MTörv 24,1–4). Először ez a törv. követelte meg az írásba foglalást; hogy az írás pontosan mit tartalmazott, azt nem tudjuk, de vsz. az asszony szabadon bocsátásának egyszerű kijelentése volt (vö. Oz 2,4). Egyébként a törv. a házasságkötés egyenlőtlen feltételeit tükrözi, mert a →válás a férj kiváltsága volt; ugyanakkor számára is veszteséggel járt, mert a →jegyajándékot nem tarthatta vissza. A Talmud a ~ tartalmát így fogalmazza meg: „Szabad vagy bármely férfi számára” (Gittin 8b), és megengedi az asszonynak, hogy ~et kérjen, ha a férj impotens (Nedarim 9,12), nem akarja eltartani (Kethuboth 77a) v. rosszul bánik vele (uo. 7,2–5). – A ~ arám nyelven írt szövegét a hagyomány a legaprólékosabb részletekig egyszer és mindenkorra megállapította. A ~et a férj meghagyásából egy szakavatott író írja, a férj által kiküldött 2 tanú aláírja, mire az előbbi vagy személyesen, vagy erre felhatalmazott küldönc útján a nőnek, illetve a nő felhatalmazott képviselőjének kézbesíti e szavakkal : „Ime ez a te válóleveled, fogadd e válóleveledet és általa légy elválva tőlem mostantól fogva és szabad minden más férfiúra nézve.” – A ~ írását és átadása módját törvények határozzák meg. Lúdtollal írják 12 sorba (ennyi a héb. get ‘~’ szó számértéke). Átadása hármas rabbitanács (besz dán) előtt történik. F. D.–R.É.

BL:1905.