Magyar Katolikus Lexikon > V > Visnu


Visnu: a klasszikus →hinduizmus három főistenének egyike. – A →Rig-védában még jelentéktelen, nem-árja istenség, de később átvette Indra, majd Pradzsapati-brahman tevékenységeit. A Mahabharatában ~t az „Emberfiával” (Nárájana) azonosítják, és Purusának, v. az ősvízből keletkezett lénynek képzelik. Mióta a Bhagavad-gítá Krisna-Vásu-devával azonosította, ő a „mindenisten”, aki egyszerre kegyetlen (ugra-murti) és jóakaró, a világot fenntartó és megváltó, akivel szemben a bhakti magatartást gyakorolják. A ~iták ábrázolásain az ezerfejű kígyón, Anántán (végtelenség) fekszik, és az új világmindenségen elmélkedik, melyet a mostani elpusztulása után küld. Fölébredéskor köldökéből lótusz sarjad, melyben Brahmá isten, az új világ teremtője rejlik. Kéktestű, ülő v. álló ifjúként ábrázolják magas mitrával, sárga ruhában, nyakán drágakő virágkoszorú, lótuszon v. a garudán (szárnyas mitológiai állat, madárfejjel, emberi testtel, lábbal, kézzel) ül. Sok neve van, melyek legfőbb istennek mondják, pl. Bhagavan (fenséges) v. Purusottama (legfőbb szellem). – Jelentős a 10 alászállása, az avátarák: 1. Hal (Matszja), aki megmenti Manut a vízözöntől. 2. Teknősbéka (Kurma). Hogy a vízözönben elveszett drágaságokat és az ambróziát megmentsék, az istenek fölkavarták az óceánt, ekkor lett a mitikus hegy, a Mandara alapja a Kurma. 3. Vadkanként (Varáha) emeli fel a Hiranjaksa démon által az óceánba süllyesztett földet. 4. Hím oroszlánként (Narasimha) menti meg Prahladát, fiát a démonok fejedelmének, Hiranjakasipunak, akit megöl. 5. Törpeként (Vámana) csapja be Balit, a démonunokát, és visszaszerzi tőle a már elveszettnek látszó világmindenséget, s megnyeri az istenek számára. 6. Hősként (Parasuráma) megszabadítja a ksatriják által elnyomott világot. 7. Mint Ráma és 8. mint Krisna a két leghíresebb hindu hős alakjában lép föl (vö. Mahábharáta, Bhagavad-gítá és Rámájana). Krisnát pásztorok nevelik. Erdei élete a démonokkal való harccal és a pásztorlányokkal való szerelmi játékkal telik. Megöli nagybátyját, Kamsát, a démonok vezérét. 9. Buddha. Ez a megtestesülés először a Kr. u. 8. sz: történt, de a nép csak a Palibuddhizmusban fogadta el. Jelentése, hogy ~ Buddha alakjában jelent meg, hogy a gonoszokat rávegye az áldozat, a védák és a kasztrendszer megszüntetésére, és így pusztulásba döntse. 10. Kalkin. Ez az utolsó leszállás szinte messiási: ~t időnk végén Kalkin alakjában várják fehér lovon, lángkarddal, hogy a jókat megjutalmazza és a gonoszokat megbüntesse, a világot elpusztítsa és megteremtse az aranykort. – Néhány Purana további 14 avátarát sorol fel, sőt végtelen számot említ, pl. ~ megtestesülését látják Krisztusban v. Mahatma Gandhiban. – ~ feleségében, Laksmiban él tovább a régi szépségistennő (Shri). Meg kell még említeni avátaráinak saktiit is, pl. Rádhát, Krisna saktiját, aki nagyszerűen szimbolizálja az emberi lélek hő vágyát az Istennel való egyesülésre (erotikus képekkel ábrázolják). **

König 1985:199.