Magyar Katolikus Lexikon > V > Vergilius


Vergilius, Publius, Vergilius Maro (Andes, Mantua mellett, Kr. e. 70. okt. 15.–Brundisium, Kr. e. 19. szept. 22.): költő. –  Neve etruszk származásra vall. Apja egyszerű falusi ember, fazekas volt, méhészkedéssel és erdővásárlással kis vagyont szerzett. ~ Kr. e. 58: Cremonában kezdte tanulmányait. Rövid ideig Mediolanumban, vsz. 53–: Rómában retorikát tanult Epidus isk-jában Antoniusszal és Octavianusszal (a későbbi Augustus cs-ral) együtt. Félénk, visszahúzódó természete és gyenge fizikuma a közélet küzdelmeire alkalmatlanná tették. Lemondott rétori terveiről, az epikureus Szeirón isk-jában bölcseleti tanulmányokba kezdett. Emellett érdekelte a matematika, természettudmányok és az orvostudomány is. Költői kísérletekkel már gyermekkorában próbálkozott. Kora ifjúságában írta Culex (‘szúnyog, apró légy, alkalmatlan ember’) c. kis eposzát, mely elveszett. További ifjúkori művei gúnyos tartalmú epigrammák, amelyekből néhány ránk maradt kisebb költeményeinek Catalepton (helytelenül Catalecta) c. gyűjt-ben. – Rómából visszatérve andesi jószágára, idilleket kezdett írni. Amikor Kr. e. 41: Octavianus és Antonius hűségjutalmul földbirtokot osztottak veterán katonáiknak, a ~-család telkei egy Arrius nevű centuriónak jutottak, s ~ földönfutóvá lett. Rómába ment, ahol Asinius Pollio és más barátai (Alfenus Varus, Cornelius Gallus) elérték, hogy Octavianus a birtokait visszaadja. Alig tért vissza Andesbe, 40: újabb zavarok törtek ki a perusiai háború következtében. A mantuai polgárokat birtokaik javától megfosztották. ~ házába Milenus Torro tört be katonáival, s a családot fegyverrel kiűzték a házból. ~ újra Rómába ment. Maecenas közbenjárására fényesen kárpótolták. Vsz. már ekkor Campaniába költözött, ahol különösen Neapolis városa kedves tartózkodási helye lett. Ettől az időtől szabadon élhetett hivatásának. Kr. e. 39: készen volt  a Bucolica (10 tíz válogatott költemény, Eclogae), mely egyszerre nagy hírnevet szerzett neki. – ~ valamennyi művében előbukkanó vallásosságát alig értette meg az utókor. A negyedik eclogának ima formája van: magva a Világmegváltó születésének várása. A ker. hagyomány ezért ~t prófétának emlegette és tisztelte. A költemények Octavianus kegyét is biztosították. Bőkezűségéből jelentékeny vagyonra tett szert. Végrendeletében 10 millió sestertiusnyi értéket hagyott hátra. – Második nagy munkáján Kr. e. 37–30: dolgozott, vsz. nápolyi birtokán, teljes visszavonultságban, Maecenas sugalmazására. A tanítóköltemény teljes címe: Georgica ecloga (v. rövidebben: Georgicon), 4 nagyjából azonos terjedelmű (515-566 soros) kvre tagozódik: 1. kv.: a szántás-vetés teendőivel, a vetés megóvásával, a szerszámok gondozásával és a mag helyes tárolásával indít. Megénekelte az időjárás változásait és megjósolását, majd a légköri tüneményeket. – 2. kv.: a fákról és a szőlőkről szól, Bacchust és Maecenast szólítjaa segítségül. A befejező 80 soros dalban a földműves élet dicséretét zengi a teremtő munka, a nyugalmas gazdálkodás, a családi boldogság, az ünnepi lakoma képeivel. Hangsúlyozza a paraszti munka honmentő és az ősi eseményeket megtartó magasztosságát. – 3. kv.: az állattenyésztésről szól, megfigyelésekre és szakmai olvasmányokra támaszkodó tanácsadás. – 4. kv.: a méhek telepítéséről, a hordás és rajzás eseményeiről, szaporodásukról és betegségeikről, a méhek „államrendjéről" szól, a méhtartás ősi istenének, Aristaeusnak mondájával zárul. – Az actiumi csata után Octavianus fölkereste ~t a campaniai Atellában. Négy nap alatt fölolvasták neki a Georgicát, ami Octavianust annyira elragadta, hogy ~szal a maga és háza dicsőségét akarta megíratni: így keletkezett Octavianus személyes befolyására az Aeneis. E költemény ugyan nem az imperator tetteit énekelte meg, de Aeneasban mégis a Julius-család ősét dicsőítette, s ezzel Augustus uralmát isteni jogon legitimálta. A nagy munkán ~ Kr. e. 29–19: dolgozott. Ókori adatok szerint először prózában vázolta fel a témát. Különös gonddal ügyelt az epizódok indokoltságára és szerkezeti szerepére. Vsz. költői formában előbb a 2. rész (VII-XII. ének) szövegét dolgozta ki. A teljes mű első változata Kr. e. 19-re készült el. – Az Aeneis eposz 12 énekre oszlik. Első felében az Odüsszeiát, második részében az Iliászt idézi. Az I-VI. ének cselekménye a honkereső bolyongás élménysora, a VII-XII-é a csaták. Legrövidebb a IV. (705 sor), leghosszabb a XII. ének (952 sor). – ~ művével nem volt megelégedve. Ezért Görögo-ba és Kis-Ázsiába indult. 3 évet szánt  a költemény végső tökéletesítésére, de csak Athénig jutott el. Itt rosszul lett. Remélte, új erőre kap. Megarában, az Iszthmosznál fekvő városban vsz. napszúrástól belázasodott. Már az úton találkozott Augustusszal, aki k-ről jövet Rómába tért vissza. ~ nem akart elszakadni tőle, de tengeri átkelés nem tett jót a betegnek. Legyengülve érkezett a kikötőbe. Kr. e. 19. IX. 21: Brundisiumban meghalt. Nápolyban temették el a Puteoliba (2009: Pozzuoli) vezető országút mentén, a második útjelző kőnél. A környék sűrűn lakott településein máig él az iránta való tisztelet.  –

Halála után az Aeneist, melyet állítólag mint be nem fejezett munkát meg akart semmisíteni, barátai Varius és Tucca költők adták ki. Az Aeneis avatta ~t róm. Homérosszá: a mű művészi szinten ábrázolta a kor teljességét, s ezáltal és ezen túl mindazt, amit történetileg és kulturálisan nyújtott Róma a világnak. Befolyásolta az eposz, a tanköltemény és az idill (ecloga) kialakulását és felvirágzását mind a magyar, mind a világirod-ban (1596: Hunyadi Ferenc, erdélyi orvos Trója veszedelméről c. krónikás éneke). Az Aeneist tudatosan mintául választó eposzok: Taurinus (Stieröxel) István: Stauromachia, 1519; Schesaeus Keresztély, ev. lelkész: Ruinae Pannonicae (Pannónia romlása); Csokonai Vitéz Mihály: Árpádiász; Pálóczi Horváth Ádám: Hunnias, 1787. Erősen hatott →Zrínyi Miklós eposzára (indítása az Aeneis kezdetének ford-a). Hexameteres eposzaink is ~ mintájára születtek (→Vörösmarty Mihály: Zalán futása). →Janus Pannonius képzelt, szatirikus költői versenyt írt meg eposzi kellékekkel. Arany János Elveszett alkotmányában számtalan ~t parodizáló elem olvasható. Pásztori költészete hatott Gyöngyösi Istvánra, Faludi Ferencre, Csokonai Vitéz Mihályra. – A IV. ecloga ker. értelmezése miatt prófétának, szentnek tartott ~  kultusza végigvonult a késői antikvitáson, a kk-on, de jelentős volt a reneszánszban is. Műveit jövőbelátónak tartották. Lapjai felütésével jósoltak belőle, ez volt a híres Sortes Vergilianae, a Vergilius-jóslás.  –

Ikgr. A késő kk-ban tűnt föl a ~ a kosárban monda, melyet más morállegendákkal együtt a 14. sz. óta ábrázoltak is. E monda szerint ~ beleszeretett Augustus leányába, s egy kosárban akarta a szobájába vitetni magát. Tervét azonban fölfedték, s a leány büntetésből a kosárban pellengérre állította. E témát a 15–16. sz. grafikája kedvelte. Folytatták ~ bosszúja tört-ével, melyet a kk. nem ábrázolt: ~, a varázsló száműzte a tüzet Rómából, és csak akkor nyerhették vissza, amikor nyilvánosság előtt a cs. leányának ölében gyújtották meg. – Összes művei. Ford. és jegyz. Lakatos  István. Utószó: Borzsák István. Függelék: Szabó Kálmán. Bp., 1967. M.F.

Némethy Geyza: ~ élete és művei. Bp., 1902. – Kirschbaum IV:415. –

Sachs 1980:352.