Magyar Katolikus Lexikon > V > Valerik


Valerik, Szt (†Amiens mellett, Frankföld, 622): szerzetes. – Gyermekkorában juhokat őrzött, saját szorgalmából megtanult olvasni. Ktorba lépett, tudós szerz. lett. A mai Fro. ÉK-i részén misszionált. Sírjánál sok csoda történt, tp-ot, ktort, később egész várost (Valéry) építettek. – Ü: ápr. 1. **

Schütz II:6.