Magyar Katolikus Lexikon > V > Valerianus


Valerianus, Aurelius Licinus (193–269): római császár (ur. 253–59) Szt Lucius, Szt I. István, Szt II. Sixtus és Szt Dénes pápák idejében. Az előkelő ifjú korán kitüntette magát a harcmezőn Alexander Severus és a következő cs-ok alatt. 253: Raetia és Noricum kormányzójaként katonái, akikkel Aemilianus ellen kellett vonulnia, kikiáltották cs-rá. Rövid uralkodása alatt általában elég igyekezetet és jóakaratot tanúsított a birod. ügyeinek és jólétének rendbehozásában. A perzsák elleni háborúban Edessza ostromakor 259: árulás folytán fogságba esett. Utódává és helyettesévé tett fia, Gallienus nem igyekezett őt kiszabadítani, így 10 év múlva a fogságban halt meg. – 257: a klérust száműzetés terhe alatt kötelezte az állami áldozatokon való részvételre, majd elrendelte, hogy a pp-öket azonnal öljék meg a vagyonosabb hívekkel együtt. Halálbüntetéssel tiltotta a katakombai összejöveteleket, s katonái betörtek e – még a róm. jog szerint is szent – helyekre. Rómában Crisantus és Daria, II. Sixtus és 6 diákonusa, Lőrinc, Tarsicius, Pongrác; Hispániában Fructuosus és diákonusai lettek vt-k. Az üldözésnek ~ fogságba esése vetett véget. – Utóda: Gallienus. **

Vanyó IV:306. – Pecz II/2:1130.