Magyar Katolikus Lexikon > V > Vörösmarty


Vörösmarty Mihály, szül.: (Pusztanyék [Kápolnásnyék], Fejér vm., 1800. dec. 1.–Pest, 1855. nov. 19.): költő, drámaíró. – Édesapja gazdatiszt, majd bérlő, édesanyja Csáty Anna. 1811: a székesfehérvári ciszt., 1816: a pesti piar. gimn. növ-e, 1817: a pesti egy-en jogot kezdett tanulni. Apja halála (1817) után a kilencgyermekes család súlyos anyagi helyzetén nevelői állással igyekezett könnyíteni, Perczel Sándor 3 fiát (Sándor, Móric, Miklós) 8 é. nevelte. Ekkor ismerkedett meg költészetének egyik ihletőjével, Perczel Adéllal (Etelkával), akibe beleszeretett. Írásművészetének 1844-ig ez az érzés egyik inspirálója. Pest, Börzsöny (Bonyhád mellett) volt életének és munkálkodásának színtere. – 1820: elvégezte a bölcs. tanfolyamot. 1822–23: Görbőn (Tolna vm.) jurátus. 1824. XII. 20: Pesten ügyvédi okl-t szerzett, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott. Uebben az évben kapcsolatba került →Deák Ferenccel, Szemere Pállal, →Toldy Ferenccel, Zádor (Stettner) Györggyel, Fábián Gáborral s a korabeli irod. és pol. élet más jeleseivel. – Fehérvári diákként írta első verseit. Pesti tanulm. idején lat. költők mellett →Baróti Szabó Dávid SJ, →Rájnis József SJ, →Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel, Szemere Pál, Fáy András írásaival, →Kisfaludy Károly korai drámáival ismerkedett, →Virág Benedekkel személyes kapcsolata is volt. Börzsönyben irodalomkedvelő papok, →Egyed Antal, Klivényi Jakab, Teslér László révén és Perczel Sándor könyvtárából Homérosz Iliászával, Tasso Megszabadított Jeruzsálemével, Shakespeare drámáinak német fordításával, Zrínyi Miklós és Kazinczy Ferenc műveivel is megismerkedett. – 1822: írta A hűség diadala c. 4 énekes eposzát. Első kisebb költeményei 1823: jelentek meg. Honfoglalásról szóló eposzával, a Zalán futásá-val (1823–25) orsz-os hírnevet szerzett. 1826-: csak irod-mal foglalkozott; az Aurora munkatársa, Kisfaludy Károly Körének tagja lett. – Nevelői állásának megszüntével 1826. VIII: válságos anyagi helyzetbe került. 1827–32: szerk. a Tudományos Gyűjteményt, s melléklapját, a Koszorút, 1832: a MTA megbízásából A magyar helyesírás és szóragozás főbb szabályai c. kiadványt. A MTA tagjává választása megszilárdította anyagi helyzetét. 1834: a Várszínházban előadták Kincskeresők és Vérnász c. drámáját. 1837: a Pesti Magyar (később Nemzeti) Színházat Árpád ébredése c. darabjával nyitották. Kiadták további színműveit is. – Az 1830-as évek elejétől Toldyval és →Bajza Józseffel az irod. élet egyik vezéralakja. 1837–43: velük szerk. az Athenaeumot, 1837–40: a Figyelmezőt. – Anyagi helyzetének bizonytalanságát mutatja, hogy 4 köt-es Újabb munkáiból (1840/42) alig 20 példány kelt el, ezt is szegény tanulók vették meg. Emiatt tartozott a nyomdásznak, aki bútorait lefoglaltatta. Már az árverés is ki volt tűzve, amikor →Kossuth Lajos váratlan segítséget nyújtott neki: vezércikket írt „Szégyen, gyalázat...” kezdettel, melyben az ügyre fölhívta az olvasók figyelmét. Másnap az összes példány gazdára talált. – ~ szerepet vállalt a pol. küzdelmekben: →Széchenyi István híve volt, de a Kelet népe vitájában Kossuth mellé állt. Kapcsolata volt →Wesselényi Miklóssal is. – 1843. V. 9: feleségül vette a 26 évvel fiatalabb Csajághy Laurát (hozzá írta A merengőhöz c. verset), akitől 1 fia és 2 lánya született. Ilona leányát Széll Kálmán (1899–1903: Mo. miniszterelnöke) vette feleségül. Gyermekei születésével háztartása mind nagyobb gondot jelentett, mert csak akadémiai fizetése és a költeményekért kapott néhány száz forint volt minden jövedelme. Kilián könyvkereskedő 2600 Ft-ért összes műveit megvette. Ez segített rajta. Pár év alatt azonban ez is elfogyott. Batthyány Kázmér gr. Mány tagosításakor 2 telket ajándékozott ~nak. – 1842: a Nemzeti Kör elnöke, ebben a minőségben támogatta a pályakezdő Petőfi Sándort. Zala vm. 1845. VII. 14: táblabírájának választotta. 1847-től az Ellenzéki Kör alelnöke. – A pesti forradalmat 1848. III. 15: Szabad sajtó c. versével köszöntötte. 1848–49: az első népképviseleti ogy-ben a jankovác-almási választókerület képviselője volt, 1848. VI. 9: egyhangúlag választották meg. A képviselőház leghallgatagabb tagja volt. Mint Kossuth feltétlen híve Debrecenbe, Szegedre, Aradra is követte a kormányt. A szabadságharc mellett a leverésig kitartott, verseivel, cikkeivel támogatta a küzdelmet. – 1849. IV-:a kegyelmi szék bírájaként tevékenykedett. 1848 változásait lelkesedéssel fogadta. Örömét azonban családi csapás zavarta meg: legkisebb fia áprilisban meghalt. – A világosi fegyverletétel, 1849. VIII. 13. u. bujdosott. Később feladta magát, de a büntetést elkerülte. Haynautól 1850 nyarán kegyelmet kapott, Csépen, Baracskán, végül Pusztanyéken lakott. – A szabharc leverését követően búskomorságba esett, anyagi gondoktól gyötörve bérelt földön gazdálkodott. Boross Mihály Baracskán idősebb Pázmándy Dénessel jó viszonyban volt. Elérte, hogy a főúr a Baracskával határos szentiványi pusztán tiszti lakást és 2 hold kertet adott ~nak élete tartamára 1 Ft bérért. Egyre súlyosbodó betegségére Pesten keresett gyógyulást. 1855. XI. 17: a Váci u. Kappel-házban azon az emeleten telepedett meg, amelyiken Kisfaludy Károly lakott és halt meg. A lépcsőn fölmenve összerogyott, lefektették, s többé nem kelt fel. XI. 19: du. 1 órakor Deák Ferenc és Kemény Zsigmond látogatta meg, távozásuk után hamarosan meghalt. Árváinak (Béla, Ilonka, Erzsébet) gyámja Deák Ferenc lett, aki neveltetésükre 100.000 Ft-ot gyűjtött. XI. 21: temették el Kisfaludy Károly halálának napján és órájában, du. 2 órakor. Pest emberemlékezet óta nem látott olyan népes temetést. A hatalmas menet országos gyászünnep és tiltakozás volt az önkényuralom ellen. – ~ Kerepesi úti temetőben nyugszik. Felesége állíttatott neki síremléket. Fejér vm. és Székesfehérvár szoborral tette emlékét felejthetetlenné. – ~ a m. irod. egyik nagy egyénisége. A Zalán futásával elért sikere után sorozatban írt lírai költeményeivel és kisebb eposzaival (1825: Cserhalom, 1826: Tündérvölgy, 1826: Délsziget, 1833: Két szomszédvár) megteremtette a mai m. költői nyelvet. Stílusa tele van költői képekkel, hasonlatokkal. Versbeszéde mindig újszerű, s ezért még a Nyugat nemzedéke is mesterének vallotta. – Korai drámáiban a m. tört. egy-egy tragikus eseményét idézte fel (1826: Salamon király, 1830: A bujdosók). 1831: Csongor és Tünde c. mesejátéka az emberi törekvések szimbolikus megjelenítése. – Az 1830–40-es években művészetében a líra és a dráma vált uralkodóvá. Ebben az időszakban több kisebb epikai művet, lírai verset, köztük 1837: a második nemzeti himnusszá lett Szózatot, és romantikus tragédiák (1833: Vérnász, 1838: Marót bán, 1839: Áldozat, 1844: Cillei és a Hunyadiak) egész sorát írta. – 1837: lépett fel színikritikusként. Bírálatai közel hozták mind a színészekhez, mind a drámaírókhoz. Előadások után örömmel siettek a „Csigá”-ba, ahol közösen vacsoráztak. A Csiga vendégei később annyira megsokasodtak, hogy részükre az 1. em-et kellett kibérelni. Ebből jött létre a Nemzeti-, majd az Ellenzéki Kör. ~ lett a társaság központja, majd első elnöke. Néha Széchenyi István és Batthyány Kázmér estélyein is megjelent. 1843 u. már csak kisebb költ-eket írt. – Filozofikus versei közül némelyik az egész emberiség érzelem- és gondolatvilágát fejezte ki (1840: A Guttenberg-albumba, 1845: Gondolatok a könyvtárban); mások a nemzet sorsát vizsgálták (1841: Liszt Ferenchez, 1847: Jóslat), de Országháza c. versében hangot adott az elnyomottak, kirekesztettek, jogfosztottak keserűségének is. – Írt pol. cikkeket is. Dramaturgiai töredékei-ben, színi bírálataiban a dráma elméleti és műfaji kérdéseit boncolgatta. 1849 u. Shakespeare-fordításán (1850: Lear király) kívül alig alkotott. 1854: írta utolsó jelentős költeményét, A vén cigányt, az egyéni és nemz. fájdalom, vmint az emberiség sorsa fölötti aggodalom apokaliptikus-prófétai vízióját. – 1830: MTA r. tagja, 1836: a Kisfaludy Társaság alapító tagja. – A MTA-tól 1828: a Marczibányi-díjat, 1833: a drámai jutalmat, 1834: a Nagyjutalmat Kisfaludy Sándorral, 1839: Balásházy Jánossal megosztva, 1842: egyedül kapta. – ~ életének szépirodalmi feldolgozása Balassa Imre: Itt élned, halnod kell c. regénye (1941). Egyéb ~val kapcsolatos szépirodalmi alkotások: Petőfi Sándor: Vörösmartyhoz; Sárosi Gyula: Vörösmartyhoz; Tompa Mihály: Vörösmartyhoz; Sajó Sándor: Vörösmarty; Juhász Gyula: Vörösmarty; Fodor József: Vörösmarty 1850-ben; Rába György: Vörösmarty; Simon István: Vörösmarty estéje. – Álnevei: Ábrai, Ábrándfi, Bíró Pál, Csaba, Hazay Gábor, Holló, kalóz, keledi, Pata, Vágotai Kálmán, Virág Alajos. – M.: ~ minden munkái. 1–3 köt. Pest, 1833. – ~ minden munkái. 1–10. köt. Kiad. Bajza József, Schedel Ferenc. Pest, 1845–48. (2. kiad. 1847). – ~ minden munkái, 1–12 köt. Kiad. Gyulai Pál. Pest, 1861–64. – ~ összes munkái. 1–10. köt. S. a. r. Gyulai Pál. Bp., 1884–85. –~kiadatlan költeményei. Bev. Brisits Frigyes. Bp., 1926. – ~ összes versei. 1–2. köt. Bp., 1955. – ~ összes művei. 1–18. köt. Kiad. Horváth Károly, Tóth Dezső. Kritikai kiad. Bp., 1960–65. – ~ összes versei. Bp., 1961. – ~ drámai művei. Kiad. Horváth Károly. Bp., 1998. – ~ összes költeményei. Kiad. Horváth Károly. Bp., 1998, 2006. M.F.

Gyulai Pál: ~ életrajza. Pest, 1866. (utolsó kia., Bp., 1985). – ~ emlékkönyve. Szerk. Czapány László. Székesfehrvár, 1900. – A MTA Vörösmarty-kéziratainak jegyzéke. Összeáll. Brisits Frigyes OCist. Bp., 1928. – Ifj. Kiss Ferenc: ~ és Ossian. Debrecen, 1931. – Riedl Frigyes: ~ élete és művei. Bp., 1937. – Szerb Antal: Gondolatok a könyvtárban. Bp., 1946. (új kiad. 1981.) – Brisits Frigyes: ~ és az Akadémia. Bp., 1937. – Faggyas Jolán: ~ pesszimizmusa. Pécs, 1938. – Pados Ottokár: ~ természetszemlélete. Pannonhalma, 1938. – Kristóf György: Fadrusz Mátyás királya és ~ Szép Ilonkája. Kolozsvár, 1943. – Lukácsy Sándor–Balassa László: ~ Bp., 1955. – Gelencsér József–Kresz Mária–Lukács László: Vörösmarty-emlékek. Székesfehérvár, 1955. – Horváth János: Tanulmányok. Bp., 1956. – Krúdy Gyula: ~. Bp., 1957. (Írói arcképek, I.) – Tóth Dezső: ~. Bp., 1957. (2. átd. kiad. 1974.) – Horváth János: ~ drámái. Bp., 1969. – Bartók László: Így élt ~. Bp., 1977. – Martinkó András: Teremtő idők. Bp., 1977. – Irodalomtörténet, 1979 (Taxner-Tóth Ernő: ~ irodalomszemlélete); 1982 (Uő.: Kölcsey és a fiatal ~) – Forrás, 1991 (Lukácsy Sándor: Széchenyi és ~.) – Babits Mihály: M. irodalomtörténet arcképekben. Bp., 1996. – Nemeskürty István: Elérhetetlen, tündér csalfa cél. ~ tündérjátéka. Bp., 1997. – Kolta László: Vörösmarty Mihály emléke Tolna megyében. Bonyhád, 2000. – Vigilia, 2001 (Kerényi Ferenc: A legendától a rapszódiáig.) – Hazádnak rendületlenül. Szerk. Nick Ferenc (Bp., 2001) – Rohonyi Zoltán: A romantikus korszakküszöb (Bp., 2001.) – Kerényi Ferenc: ~: Csongor és Tünde (Bp., 2005). – Bárdos László: Vörösmarty Mihály (Bp., 2006).