Magyar Katolikus Lexikon > U > utolsó vacsora


utolsó vacsora: Jézus és apostolainak vacsorája a Coenaculumban (→Utolsó vacsora terme) szenvedésének előestéjén. – Az ~ a zsidó húsvét ünnepi vacsorája volt, melyet Jézus mint örök főpap az első →szentmisévé tett. Ezzel minden ószövetségi előképet beteljesített, szentségi módon bemutatta az →új szövetség áldozatát, megalapította az →Eucharisztiát és apostolaira bízta örök emlékezetül. – Az ~ a hagyományos húsvéti vacsora családi szertartásának menetét követte (→Pászka 6.). Jézus ezt kigészítette és beteljesítette a →lábmosással és a búcsúbeszédével; →főpapi imája már átvezet megváltó szenvedésébe (Mt 26,20–29; Mk 14,17–25; Lk 22,14–38; Jn 13,1–17,26). –

Ikgr. Az óker. műv-ben az ~ helyén szimbolikus képek állnak (csodálatos kenyérszaporítás v. kánai menyegző). Az első teljes ~-kép egy ravennai mozaikon maradt ránk (S. Apollinare Nuovo, 520/25). Az ókori vendégség szabályai szerint Krisztus a főhelyen, az ap-ok körülötte fekszenek a félkörű asztalnál, melyen kenyér, bor és hal van. A 7. sz-: ábrázolták az ~ résztvevőit ülő helyzetben. János helye mindig Krisztus mellett van, fejét keblére v. vállára hajtja. A 13. sz: született az önálló Krisztus–János-kép. Péter a 2. főhelyen, Krisztussal szemben, Júdás legtöbbször vele szemben. Gyakran szerepel az a pillanat, amikor Jézus Júdásnak nyújtja a falatot (Mt 26,21–25). – A K-i egyh. műv-ében az Euch. alapítását korán ábrázolták az ap-ok áldozása formában. Ny-on ugyanezt ritkán a kenyértörés képével fejezték ki. E képeken nem szerepel az elárultatás, Júdás elvegyül az ap-ok között. A falat átadását ábrázoló képeken Júdás egyre inkább elkülönül az ap-tól, néha egyedül ül az asztal egyik oldalán, máskor a falattal együtt egy ördög is bemegy a száján. 1181: a Verduni-oltáron Júdás egy halat dug a háta mögé, melyet az asztalról lopott el. Ez a motívum egészen a 15. sz-ig visszatér és Júdás szentségtörő áldozására utal. – A 14–16. sz-: gyakori az itáliai ktorok ebédlőiben az ~-kép, a szerz-ek asztalközösségét szoros kapcsolatban látták az ~val. Hosszú, szögletes asztal mögött ül Krisztus az ap-ok között, csak Júdás ül az asztal másik oldalán (T. Gaddi: Firenze, S. Croce, 14. sz. közepe). Leonardo da Vinci változtatott először e szerkezeten, s az ap-ok közé ültette Júdást, aki a rémület gesztusával válaszol Krisztus szavára (Milánó, S. Maria delle Grazie ktor, ebédlő, 1495–98). – A késő kk. áhítata az ~ szentségi jellege felé fordult, gyakran ábrázolták az ap-ok áldozását. A 15. sz-tól az asztalon a sült bárány is föltűnik a pászkavacsorára utalva. A prot. műv-ben az ap-ok helyére konkrét tört. személyek, legtöbbször a reformátorok kerülnek mint az ~ résztvevői (Dessau, Reformátor-oltár, 1565). **

Kirschbaum I:10. – Onasch 1981:16. – Kroll 411. – BL:1887. – Sachs 1980:13. – KML 1986:313.