Magyar Katolikus Lexikon > U > usztasa


usztasa (horvátul fölkelés), Ustasa–Hrvatska Oslobodilake Pokret, 1929–1945: horvát függetlenségi mozgalom. – Az önálló horv. államért küzdők a szerb kir-i diktatúra elől 1929: Olaszo-ban menekültek, 1930: szervezték meg az Usztasa Horvát Fölszabadító Szervezetet Ante Pavelic (1889–1959) ügyvéd vezetésével. A mozg-at, mint a →versailles-i békerendszer ellenzőjét Olaszo., Némo. és Mo. kezdettől támogatta. Olaszo-ban és 1933. IV–: Jankapusztán (Somogy vm.) kiképzőtáboruk volt, Mo-on pénzt verettek, lapot adtak ki, a Társad. Egyesületek Szöv-e székházában (V. ker. Falk Miksa u. 1.) képviseletet tartottak. Az 1933. XII: sikertelen zágrábi merénylet után tagjai lőtték le 1934. X. 9: Marseille–ben a II. Sándor jug. kir-t (ur. 1921–34) és L. Barthou (1862–1934) fr. külügymin-t.; ezután az ~t Jug-ban törvényen kívül helyezték. A merénylet megszervezésével vádolt Mo. ellen megtorlásként a délvidéki m-ok ellen terrorhullámot kezdtek: XI. 13: minden m. lapnak Mo-ot támadó cikket kellett közölnie, az utcán m-ul beszélőket megverték, m-ok százait utasították ki Jug-ból, betiltottak m. egyes-eket, megtiltották m. lapok terjesztését, a kir. mauzóleumához zarándoklatra kényszerítették a m-okat, a →kisantant nemzetk. kampányt indított; a →Népszövetségtől kérték állapítsa meg Mo. felelősségét, stb. – 1941. III. 27: a németbarát jug. kormányt megdöntő, belgrádi katonai puccsot követően a ném-ek IV. 6: megtámadták Jug-t. IV. 10: Zágrábban Slavko Kvaternik tábornok, az ~ nevében – mely ezidőtől állampárt lett – kiáltotta ki a Független Horvát Államot (Nezávisna Drzava Hrvatska), mely VI. 15: csatlakozott a →Háromhatalmi Egyezményhez. Annak ter-e →Horvátország, →Bosznia–Hercegovina, Dalmácia és Szlovénia egy–egy részére 110 (59+51) ezer km2-re terjedt; 6.750.000 lakossal (ebből kb. 1,5 millió szerb, kb. 150.000 ném., kb. 100.000 m.). A. Paveli poglavnik (államvezér) II. Timoslav néven az olasz Savoya–dinasztiából származó Aimone spoletói hg-et neveztette ki kir-lyá. 1941. V. 13: a Nagyném. Birod-mal, V. 18: Olaszo-gal kötött határszerződést. A Független Horvát Állammal a M. Királyság 1941. IV. 17: diplomáciai kapcsolatot létesített, a zágrábi főkonzulátust követségi rangra emelte. A fegyveres erői (Domobrana) keretében, főként karhatalmi és partizánvadász feladatokra, külön ~-alakulatokat szerveztek. Ezek a poglavnik vezette, 12 doglavnikból álló főszállás (postrojnik) irányítása alatt álltak. Szervezetileg főcsoportokra (stozser), azok alatt táborokra (logor), azokon belül községi egységekre (villa) tagolódtak. Az ~ statáriális bíróságokat, 1941. V: Jasenovacban, Drinján, Danicán, Loborgradban és →Diakóvárt koncentrációs tábort létesítettek, ahol (1945 utáni szerb források szerint) kb. 200.000 szerbet és 28.000 cigányt öltek meg; a szerb lakosság kb. felét menekülésre kényszerítették. 1942-től kb. 10.000 zsidót küldtek ném. koncentrációs táborokba. A 11–17 évesekből létrehozták az Ustaski Junak, a 18–21 évesekből a katonai kiképzésű Starcevicseva Mladez szervezeteket. A szovjet harctérre küldött horvát légió 1942/43 telén Sztalingrádnál megsemmisült. Az 1945. V. 6-7: kiürített Zágrábba J. B. Tito (1892–1980) partizánjai V. 8: vonultak be. Horvátok, ném-ek, osztrákok, m-ok és szlovének tízezrei menekültek el a komm. partizánok, a csetnikek és a szovjet csapatok elől. Tito parancsára az őket üldöző Milán Basta partizánvezér csapatai a menekülők táborait 1945. V. közepén, a szlovén-osztrák határ melletti Bleiburgban (Karintia), érték el, kb. 35.000 horvátot gyilkoltak meg, miközben a brit 8. hadsereg parancsnoka, Patrick Scott tábornok elutasította a horvát katonatisztek fegyverletételi ajánlatát (ezzel a foglyok védelmét). Az ~ elfogott vezetőit, ha megélték, háborús bűnösként elítélték, az életben hagyottakat és családtagjaikat koncentrációs táborokba zárták. 88

Csuka János: A délvidéki m-ság tört. 1918–1941. Bp., 1995: 421. (A marseille-i merénylet) – Mo. a II. vh-ban 1997:460. – Sokcsevits–Szilágyi [1994] – Gulyás 2005. – Révai új lex. 2006. XVIII: 360.