Magyar Katolikus Lexikon > U > universalia-vita


universalia-vita: az →egyetemes fogalom valóságértékéről folytatott filozófiai vita. – Az első kk-i gondolkodók, az ókori forrásokban található platóni realizmusnak megfelelően, az egyetemes fogalmakat önmagukban fennálló tárgyakra, szubsztanciális lényegekre vonatkoztatták. Ez a realisztikus gondolkodásmód sodorta →Scotus Eriugenát a panteizmus útjára: a legegyetemesebb fogalomnak, a →létnek a legegyetemesebb lét, az istenség felel meg, s annak genericus, specialis és egyedi differenciálódásai az istenség létmódosulásai. Szt Anzelmet realisztikus hajlandóságai ellenére az ágostoni exemplarizmushoz való ragaszkodás visszatartotta az ilyen túlzó következtetéstől. De a fogalomban kifejezett egyetemességnek, az universale-nak a tárgyi léthez való viszonya a kérdése elől nem lehetett többé kitérni, s ez a filozófia legalapvetőbb problémája. Ennek kapcsán indult meg a 11. sz-ban a ~, s a →platonizmusnak és az →arisztotelizmusnak a kk-i filozófiában ismételten fellobbanó ellentéte ebben a problémában gyökerezik. – A vita kezdetéhez Porphüriosznak a kk-ban sokat használt Eiszagogéja, annak is a →nem és →faj-fogalmakról szóló része adott alkalmat. Porphüriosz ui. azt a kérdést vetette föl, vajon a nemek és a fajok a valóságban is léteznek-e, vagy csak elménk alkotásai? Ha valóságos létük van, testi vagy szellemi természetűek-e; az érzéki dolgoktól különváltan, vagy azokban léteznek-e? Porphüriosz a problémát megoldatlanul hagyta (többi műveiben platónikusan oldotta meg). →Boëthius kommentárja pedig nem oszlatott el minden kétséget. Boëthius is az arisztotelészi →elvonatkoztatásban adta a megoldást, de szűkszavú kijelentésén Arisztotelész metafizikájának és pszichológiájának ismerete hiányában a korai skolasztika nem tudott eligazodni. – Az egyetemes nem- és fajfogalmaknak a tárgyhoz való viszonyára vonatkozólag a kk. folyamán három megoldás alakult ki: 1. A túlzó realizmus Platónt követve az általános fogalmak tartalmát képező egyetemességnek mind a gondolkodástól, mind az egyedi léttől független tárgyi létét állítja, melynek léte az egyedi lét előfeltétele (universalia ante rem). – 2. A mérsékelt, v. ideálrealismus Arisztotelész alapján oldja meg a kérdést: az egyetemesnek tárgyi (reális) léte van, amennyiben az egyedi valók lényegét alkotja (universalia in re), de azoktól függetlenül, önállóan nem létezik. – 3. A konceptualizmus szerint az egyetemesnek csak fogalmi léte van; az universalék pusztán észlények (nuda intellecta), ill. az egyetemesség csak a szavakban áll, mert a szavak a tárgyak egy bizonyos csoportjának jelzésére alkalmasak (nominalizmus). – A 9–11. sz-ig a realizmus uralkodott. Az 1050 u. meginduló antirealisztikus törekvések 1150 k. a mérsékelt realizmus tételénél állapodtak meg; a konceptualizmus a 14. sz-ban fejlődött ki.  Ke.P.

Kecskés 1943:221, 250, 288.