Uriel (héb. vsz. ‘Isten világosság’): 1. az Ószövetségben személynév (1Krón 6,9; 15,5.11; 2Krón 13,2). – 2. az apokrifokban (Hénoch 9,1; 20,2; 4Ezd 4,1) és a zsidó apokaliptikában az egyik főangyal. Az utolsó ítéleten ~ nyitja meg az alvilág kapuját és viszi a megholtakat Isten ítélőszéke elé. – Ikgr. Ált. Szt Mihállyal, Gáborral és Ráfáellel együtt ábrázolják. Amadeus Ménez de Silva (1420–82) látomása alapján előfordul az előbbiekkel együtt Jehudiel, Barahiel és Sealtiel főangyalok társaságában is. A róm. egyh. ~t nem fogadja el, mozaikokon mégis ábrázolták (Róma, 4–5. sz; Ravenna, 6. sz.). Attrib-a (neve alapján): láng, lámpás, kard. **–R.É.

BL:1879. – Kirschbaum IV:407.