🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > U > úrihímzés
következő 🡲

úrihímzés: magas művészi és technikai színvonalú, sajátosan magyar hímzéseknek a gyűjtőneve, melyek a 16. század 2. felétől a 18. század közepéig készültek Magyarországon, különösen Erdélyben és a Felvidéken. – Ornamentikája túlnyomó részben növényi, mely az itáliai virágos reneszánsz motívumainak és a hódoltságkori oszmán-török műv. színvilágának, dekorativitásának ötvözete. Az ~ek egy csop-ja posztóra, bársonyra és bőrre →fémfonallal hímzett egyh. és világi viseleti darabok, tarsolyok, lótakarók, nyergek stb., melyeket hivatásos „hímvarró” mesterek készítettek. Másik csop-jába (melyről az ~ nevét kapta) fehér vászon v. selyem alapra selyemmel és fémfonallal készült hímzések: keszkenők, terítők, lepedők, párnavégek és viseleti darabok tartoznak. Ezeket legtöbbször nemesi udvarházakban nevelkedő leányok hímezték hímzőasszonyok vezetésével. A 17. sz-ból számos ~es miseruha maradt fenn. Közülük Pázmány Péter, Balásffy Tamás, Domokos Kázmér és Bársony György miseruhája a legjelentősebb. P.E.

Gerevich-emlékkv. Bp., 1942. (Csernyánszky Mária: M. ~ű miseruhák)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.