Magyar Katolikus Lexikon > U > Ungvár


Ungvár, v. Ung vm. (Uzshorod, Ukrajna): 1. vár. Földvára, mely a honfoglaláskor fontos szerepet játszott, várispánsági székhely volt, vsz. a tatárdúlás (1241–42) idején elpusztult. Ezután új erősséget emeltek, amely azonban a 14. sz. első évtizedében megsemmisült. 1317 u. a →Drugeth család építtette a mai vár elődjét. E család birtokolta megszakításokkal 1684-ig. 1551: Izabella özv. kirné átadta I. Ferdinándnak. 1602–06: →Bocskai István bírta. 1619: →Bethlen Gábor, 1644: I. →Rákóczi György, 1679: →Thököly Imre foglalta el, később →Bercsényi Miklósé lett. 1711: a cs. csapatok vették be. A hadi jelentőségét vesztett várat 1775: a munkácsi g.k. ppség kapta meg, s a papneveldét helyezték el benne. A négysaroktornyos, téglalap alakú belső várat négy sarokbástyával erősített külső fal övezi. Nagyrészt épen áll. –

2. plébánia a v. egri, majd szatmári egyhm. felsőungi esp. ker-ében. 1150 k. Hungvar. 1332: már létezett. 1284-es okl-en már pléb., plnosa István. 1332: emelt Szt György tp-ának gótikus romjai a várudvarban. ~ lakói 1546–: prot-ok lettek. – 1608–10: Pázmány Péter Drugeth Györgyöt visszatérítette a kat. hitre. Drugeth leromboltatta a lutheránusok vár körüli tp-át, parókiáját és isk-ját (jóvátételül még az évben a jelenlegi r.k. tp. helyén a lutheránusok számára tp-ot, paplakot és isk-t építtetett a Sós u-ban). 1646. IV. 23: tp-ában jött létre az →ungvári unió. 1690: a pléb-t újralapították. 1692: ~ Bercsényi Miklós birtoka, aki 1695: a kat-oknak, 1705: az ev-oknak adta a tp-ot. 1711: végleg visszakerült a kat-ok birtokába, 1712: újjáalapították a pléb-t.

Az 1728: leégett vártp. helyett 1767: új Szt György-plébtp-ot szent., 1881: bővítették. Főoltárképét 1763: →Kracker János Lukács festette. Org-ját 1901: a →Rieger gyár építette. A szentély K-i ablaka csúcsíves, a hajó átalakított ablakai is gótikus eredetűek. A toronyaljból a hajóba csúcsíves bélletes kapu nyílik. A szentélyt és a hajót barokk csehsüveg boltozat fedi, de a sekrestye dongaboltozata kk. A hajó Ny-i végében lévő kórus a kk. kegyúri karzat bővítésével nyerte el jelenlegi formáját. A szentélyből a sekrestyébe gótikus vállköves kapun lehet belépni. A szentélyfalban kis gótikus pasztofórium van. Akv. 1700-tól. Kegyura 1880: a Pénzügymin. Anyanyelve 1880: m., ném., szl.; 1940: m., ruszin, szl., ném., rum.; 2003: a lit. nyelve m., szl., ukrán. – Filiái 1917: Cigányóc, Daróc, Gerény, Radvánc, Sztrippa (közülük Daróc és Gerény a reformáció előtt pléb. volt); 1993: Gerény, Ungdaróc, Ung-Radvánc. – Gerény kk. Szt Anna tp-a igen értékes m. építészeti emlék, szentélye a 12. sz. k. épült, önálló kerektp. volt. 1949: az ortodoxoknak adták. 2000: a gör. kat-oké, a r. k-ok évente 1x, a búcsú napján (VII. 26.) használhatják. –– Az angolkisasszonyok zárdája mellett 2000. VI. 18: szent. fel a Szentháromság-tp-ot. A Jézus Szíve-kpnát 2000. VI. 30: áldotta meg Majnek Antal mpp. Plébánosai: Gerhát Miklós, 1712: Pólányi György, 1732: Kelemen Imre, 1743: Enyiczkey János, 1760: Horváth Imre, 1771: Orosz Ádám, 1778: Nozdroviczky György, 1796: Réday József, 1810: Betsky Ferenc, 1818: Lincuy József, 1832: Schmoczer József, 1847: Varga István, 1859: Huszár Sándor, 1873: Bugyis András, 1891: Hehelein Károly, 1900: Benkő József, 1911–34: Tahy Ábrahám, 1942: Getlik István, 1944: Bujaló Bernát, 1945–1984: Závodnyik Tibor, 1991: Bohán Béla. – Pol. okokból üldözött papjai: ifj. Bacsinszky Dániel (1911–68) esp-t 1947. X. 27: Romzsa pp. „baleseténél” nagyon megverték; 1949. VI. 21: letartóztatták, tárgyalás nélkül 10 é. lágerra ítélték; 1955. II. 16: szabadult, fiz. munkás lett. – Choma Viktor (1890–1953) ~i tanárt 1949: 25 é. ítélték, a minszki lágerban orvosok ölték meg. – Fenczik István (1892–1945) teol. tanárt 1945: a szovjetek halálra ítélték, s fölkínálták neki, hogy a moszkvai pátriárka pp-ké teszi; elutasította, III. 30: kivégezték. – →Hadzsega Gyula cölebsz teol. tanárt 1949: 10 é. ítélték; egy lembergi táborban halt meg. – Kótyuk Ferenc (1914–73) kp-t 1949: 25 é. ítélték; Vorkutáról 1956: tért haza, csak fiz. munkát vállalhatott. – Petrassevics Nikefor Józsefet (*1915), az ungvári szegyh. cölebsz karnagyát 1958. VII. 28: 2 é. ítélték; 1960. IV. 12: szabadult. – →Petrik Jenő ungvári knk-ot 1949: 25 é. ítélték; 1953. XII: az ábeszi táborban halt meg. – 3. a →munkácsi görögkatolikus püspökség székhelye. Szegyh-át 1775: F. A. →Hillebrand udvari építész javaslatára a volt jezsuita tp-ból, a ppi palotát a mellette álló rendházból (1980-tól egyetemi kvtár) alakították át. 1878: a szegyh-at részben késő klasszicista stílusban átépítve és kibővítve Szt Kereszt felmagasztalása tit-ra szent. Ekkor emelték a homlokzata előtt álló 4 korinthoszi oszlopos, timpanonos portikuszt. A szegyh. egyhajós, egyenes szentélyzáródású, Ny-i homlokzatán alul négy-, felül nyolcszögű 2 homlokzati toronnyal. A tornyok felső szintjei eklektikus stílusúak, a tp. belső terében maradt a barokk kiképzés és a díszítés nagy része. A szentély freskói és az  →ikonosztáz 18. századiak. A főhajó boltozatán Boksay József és →Vidra Ferdinánd mennyezetképei. A sekrestyében 16. sz. ikon és Boksay József üvegablaka (1942). – 4. g.k. esperesség a v. munkácsi egyhm-ben. Parókiái 1904: Alsódomonya, Árok, Daróc, Kereknye, Nagyláz, Nevicke, Radvánc. –

5. g.k. parókia. 1575: már létezett. Tp-át 1678: Színeváltozás tit-ra szent. Anyakv-ei 1729-től. Anyanyelve 1880: rutén. 1949: „visszafogadták” az ortodoxiába. 1989: alapították újra, tp-át is visszakapta. – Ifj. Bacsinszky Dániel (1911–68) esp-t 1947. X. 27: →Romzsa Tivadar g.k. mp. „baleseténél” nagyon megverték; 1949. VI. 21: letartóztatták, tárgyalás nélkül 10 é. lágerra ítélték; 1955. II. 16: szabadult, fiz. munkás lett. – Choma Viktor (1890–1953) ~i tanárt 1949: 25 é. ítélték, a minszki lágerban orvosok ölték meg. – Fenczik István (1892–1945) teol. tanárt 1945: a szovjetek halálra ítélték, s fölkínálták neki, hogy a moszkvai pátriárka pp-ké teszi; elutasította, III. 30: kivégezték. – Hadzsega Gyula (1879–1947) celebsz teol. tanárt 1949: 10 é. ítélték; egy lembergi táborban halt meg. – Kótyuk Ferenc (1914–73) kp-t 1949: 25 é. ítélték; Vorkutáról 1956: tért haza, csak fiz. munkát vállalhatott. – Petrassevics Nikefor Józsefet (1915), az ungvári szegyh. celebsz karnagyát 1958. VII. 28: 2 é. ítélték; 1960. IV. 12: szabadult. – Petrik Jenő (1892–1953) ungvári knk-ot 1949: 25 é. ítélték; 1953. XII: az ábeszi táborban halt meg. –

6. szerzetesrendek. a) pálosok. Monostorukat 1384: gerényi Drugeth János özvegye és fia, László alapította Krisztus Teste tiszt-ére ott, ahol addig csak kpna állott. Pontosabb helye ismeretlen, vsz. a város DK-i határán, Gerény falu ter-én feküdt. Az alapításhoz 60 hold földet, malmot, ~t és Domonyán szőlőt kaptak, melyeket 1418-ig a remeték nem tudtak birtokba venni, mivel ebben az ort. ruszinok megakadályozták őket. 1420-tól kaptak további adományokat, szőlőket, az Ung folyón malmokat, Záhony mellett halastavat, 1505: a Mocsár nevű falut. 1521/22: homonnai Drugeth János özvegye, Krisztina a tp. szentélyét alapjaitól kitataroztatta. 1533: Bozos falut cserével kapták meg a Drugethektől. 1552: Péter ~i pálos remete elöljárója beleegyezésével ~ polgárainak sürgető kérésére elvállalta, hogy plnosuk legyen, de 1 év elteltével visszament monostorába, hogy szerz-ként élhessen. Ezért megharagudtak rá, a városból kiűzték, és a hídról az Ung folyóba kényszerítették. Drugeth Ferenc és Gáspár embereikkel betörtek a monostorba, kifosztották, elpusztították, a szerz-eket megverték, és számos jogtalanságot követtek el a remeték birtokain. A szerz-ek elhagyták a monostort. Hosszadalmas eljárás után 1574: a Drugethek 765 Ft kártérítést ígértek a rendnek, de a monostor többé nem állt helyre, csak Mocsár fölötti jogukat tudták megtartani. Okl-ei elvesztek. –

b) jezsuita rendház, kollégium és templom. A jezsuitákat gr. →Drugeth György főispán, akit a 17. sz. elején →Pázmány Péter térített vissza az egyházba, 1613: telepítette le Homonnára, onnan 1640: áttelepültek ~ra, koll-ot és gimn-ot nyitottak. I. Rákóczi György 1644: rommá lövette rendházukat, s a szerz-eket száműzte. Hamarosan visszatértek, 1644: Drugeth János új rházat és tp-ot építtetett számukra, de 1679: Thököly Imre újra elűzte őket. A Rákóczi-szabadságharc idején a diákok szétszéledtek, a tanárokat 1707. II. 18: Lengyo-ba űzték. 1711: térhettek vissza. A rend feloszlatása (1773) után Mária Terézia a jezsuiták épületeit a várral együtt 1775: átengedte a munkácsi g.k. ppségnek. – Házfőnökök és igazgatók: Homonnán: 1615: →Dobokay Sándor, 1632: Beskó Mihály; ~t: 1640: →Dobronoki György, 1648: Jászberényi Tamás, 1650: Hölgyi György, 1655: →Lippay János, 1665: Bornemissza András, 1669: Derkay György, 1687: Hozó Alajos, 1695: Kászonyi István, 1702: Járkos Pál, 1708: Nedeczky Gáspár, 1714: Papp Ferenc, 1717: Rudoff Ferenc, 1725: Kiss Ferenc, 1727: →Timon Sámuel, 1732: Hunyady György, 1736: Fodor János, 1747: Hichold Pál, 1750: →Litkei Ferdinánd, 1756: Reek József, 1758: Bíró György, 1760: Schiszler Sámuel, 1765: Buza T., 1766: Kelecsényi Ignác, 1769: →Fodor Mihály. –

7. kálvária. 1759: Petz Dávid házat, telket és kertet ajándékozott céljára. 1826: ezek értékesítéséből épült föl a Szt Kereszt felmagasztalása-kpna. 1828-ig a zenészek, a csizmadia-, a tímár- és a fazekascéh emelt egy-egy stációkpnát, a többi 1885-ig készült el. Utoljára 1948: tartottak itt búcsút. 1955 u. egy. csillagvizsgálóvá alakították, több stációs kpnát leromboltak. A megmaradtak közül 1990 u. többet felújítottak. Évente egyszer, Mindenszentek ünnepén tartanak itt szabadtéri szentmisét. A kat. egyh. nem kapta vissza a kpnákat. 2003: a lit. nyelve m. –

8. iskolái. a) →Ungvári Királyi Katolikus Gimnázium. – b) g.k. papnevelő intézet. A g.k. ppség ~ra telepítésekor (1775) a várban helyezték el. 1989 u. →Romzsa Tivadarról nevezték el. – c) g.k. elemi isk. tanítóképző. 1794: alapították. 1918: ill. 1943: 12 tanár okt., internátusa 80 ill. 85 főt fogadott. – d) g.k. polgári leányisk. 1875: alapították. 1942/43: államsegéllyel 4 o-ban 7 tanár 178 leányt okt. 1945: megszüntették. – e) állami reálisk. 1897: indították meg az I. o-át. 1900/1901: vált 4 o-ossá. Így működött 1916/17 végéig, ekkor áttelepült Miskolcra. – f) g.k. elemi isk. tanítónőképző. 1902: alapították. 1918: 9, 1943: 18 tanár okt., internátusa 1918: 80, 1943: 120 főt fogadott. – 9. lakói 1567: 200; 1691: 1100; 1794: 2400; 1800: 3500; 1834: 6224; 1850: 8015: 1870: 9733; 1880: 8504 m., 275 ruszin, 1684 szl., 870 ném., 60 egyéb, össz. 11.393; 1890: 11.793; 1900: 8120 m., 250 ruszin, 720 szl., 730 ném., 180 egyéb, össz. 14.723; 1910: 13.590 m., 1219 szl., 1151 ném., 641 ruszin, össz. 16.919; 1920: 20.601; 1930: 4499 m., 6260 ruszin, 4572 cseh, 508 ném., 5897 zsidó, 1371 egyéb, össz. 26.675; 1938: 22.624; 1940: 10.575 r.k., 10.530 g.k., 197 g.kel., 530 ev., 3765 ref., 9576 izr., 16 unit., 14 bapt., 48 egyéb vall., össz. 35.251; 1941: 27.397 m., 4072 ruszin, 1113 szl., 268 ném., 1833 zsidó, 568 egyéb, össz. 35.251; 1944: 35.250; 1970: 7619 m., össz. 89.037; 1989: 9179 m., 81.054 ukrán, ruszin, 16.632 or., össz. 116.101. – 10. Katolikus sajtója: 1861: Kárpáti Hírnök, 1867–70: Szvjet, 1867–71: Svit, 1871–72: Novyj Svit (Új Világ), 1873–86: Karpat, 1875–77: Magyar Kárpát, 1885–1903: Listok, 1887–1900: Görög Szertartású Kath. Hitszónok, 1888–1901: Kelet, 1889–91: Felvidéki Sion, 1890(?)–94(?): Hitszónok, 1895–1903: Kárpáti Lapok, 1897–1921: Nauka, 1899–1918: Görög Katholikus Szemle, 1901: Rózsaünnep, 1905–09: Szent Alajos Társulat Havi Értesítője, 1908–13: Magyar Tanítójelölt, 1911–?: Szelo, 1913–14: Görög Katholikus Népiskola, 1913: Szvitlo, 1919–29: Ruszka Kraina, 1921–44: Blagovesztnik – Jó Hírnök, 1932–39; 1942–44: Dobrij Pastir – Jó Pásztor, 1935–39: Nova Negyilia (Új Vasárnap), 1939: Misonar Najsv, 1939–41: Kárpáti Vasárnap, 1939–44: Jó Hírnök – Blahovisztnik, 1939–(44?): Duspasztür (‘Lelkipásztor’). Bá.B.–**–B.L.B.–H.F.L.

Schem. Univ. 1842:629; 1904:120. – Rupp II:402. – Schem. Szat. 1901:94; 1904:302. – Gerecze II:962. – MTC 1918:417; 1943:556. – Polg. isk. 1942/43:382. – Garas 1955:203. – DAP III:159. – Mészáros 1988:272. – Deschmann 1990:36, 37, 62. – Németh Adél: Kárpátalja. Bp., 1991:36. – Hetényi Varga I:477, 482, 489, 496, 511, 512. – Botlik–Dupka 1993:228. – Schem. Transcarpatiensis 1996:12; 2000:57. – Pápai 2003:168.