Magyar Katolikus Lexikon > U > Udvarhely szék


Udvarhely szék (1235) 1448. – 1876. jún. 19: közigazgatási terület a Magyar Királyságban (1556. II. 12. –1765. XI. 2: az Erdélyi Fejedelemségben, 1765. XI. 2. – 1848. IV. 11: az Erdélyi Nagyfejedelemségben), a Székelyföld keleti részén; É-ról D-nek (a Bucsin tetőtől Barótig), K-ről Ny-nak (a Hargitától Szolokma határszéléig), a székelyek anyaszéke (Bardóc- és Keresztúr fiúszékekkel). – É-on Maros szék és Torda vm. (Görgényi havasok), ÉK-en Gyergyó szék, K-en Csík szék és Felső-Fehér vm., D-en Miklósvár szék, Felső-Fehér vm. és Kőhalom szék, Ny-on Küküllő vm. és Felső-Fehér vm. határolta, a Fehér–Nyikó, a Nagy- és a Kis-Homoród, a Vargyas patakok völgyében és Nagy-Küküllő felső folyása és mellékpatakainak mentén. – Sűrű erdő borította, nagyrészt lakatlan vidékét a 11. sz. végén s a 12. sz. első felében szállták meg a bihari (telegdi) székelyek, a 13. sz-ra az egész ter-et a K-i–Kárpátokig, a Radnai-havasoktól a Bodzafordulóig véglegesen birtokolták. Eredetileg 1235: az Adorján nb. Telegd ágáról nev. telegdi esperesség néven jelölték, majd mint területet V. István (ur. 1270–72) okl-e említette. Hegyvonulatokkal, folyó- és patakvölgyekkel tagolt földjén kisebb tájai a Homoród-mente, Nyikó-mente, Gagy-völgye; É–on a Sóvidék egy része is ~hez tartozott. A 12. sz. történéseit mondáik, s azokat ábrázoló műalkotások őrizték meg, pl. a Szt László-legendát ábrázoló bögözi falfestmény 1300 k. (maradványa 2008: a ref. tp. hajója Ny-i falán), a székelyderzsi 1419: keletkezett (maradványa 2008: a ref. tp. D-i falán). Egyházigazgatását az →erdélyi püspökség legnagyobb, telegdi főesp-sége É-i, erdőháti alesp-sége látta el. A →pápai tizedjegyzék 1332: 39 pléb-ját említette. A Nagy-Küküllő felső völgyében, a Küküllő balpartján települt Udvarhely városa (első eml. 1357: amikor vsz. az első →székely lustrát tartották), a →székely ispán székhelyéről kaphatta a nevét; itt tartották a →székely nemzetgyűléseket, a pereket, s a székely székekből (amelyek közjogunkban együttesen alkottak egy vm-t) ide föllebeztek; itt tartották nyilván a hadköteleseket, akik fölött a →szék kapitánya időnként lustrát tartott. ~ joga volt az "összes székelyek" legfőbb tisztviselőit nemzeti gyűlésbe hívni, ekkor minden székely egyenlő volt, tisztségviselőiket maguk választották. I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458–90) idején – →Bíró Vencel becslése szerint – Erdély 425.000 lakosából kb. 55.000 a székely, ezeknek kb. 1/5-e élhetett ~ben. 1505: az ~i nemz.gyűl. föllebbezési fórumul főtörv.széket szervezett, melynek 17 tagját ~ →lófői közül élethossziglan választották. Itt állították egybe az "Udvarhelyi Constitutio"-ban a fontosabb székely törv-eket és közigazg-i eljárásokat. [Székely]Udvarhely 1538: oppidum, 1557: Izabella kir-nétől adómentességet kapott; másik városa a tőle Ny-ra lévő [Székely-, v. lófarokszőrből fátyolszitát készítőiről Szitás-] Keresztúr (1332: S. Crux, plnosa Jakab). Környéke keresztúri és bözödi járásával együtt 1477–: Keresztúr fiúszéket alkotta. Ekkortájt ~ kb. 110 falva közül nevezetes Agyagfalva, ahol az "össz székelység" nemzetgyűlést tartott. "Keresztúr város" lakóit 1559: Izabella kir-né minden adók, taxák és kamarai jövedelmek alól (a tör. cs. adóját kivéve) fölmentette, amit Báthori Zsigmond (ur. 1586–99, 1601–02) fejed. 1589. IV. 22: Tordán kiváltságlevelében megerősitett. 1562. IV: nemz.gyűl-ük V. 35: a →székely fölkelésbe torkollott. Leverése után a VI. 20: a segesvári ogy. megtorlásként elhatározta, hogy a →primorok és lófők szabadon éljenek, a köznép (kb. 40.000 székely család) a fejed. jobbágya legyen, s minden székben 12 székbírót állítsanak. ~ fékentartására János Zsigmond (ur. 1556–71) két erődöt építtetett; az egyiket Pekri Gábor udvarhelyi kapitány készíttette az udvarhelyi ktorból és azt gúnyosan „Székelytámad„ várának nevezte el, a másikat  „Székelybánja„ nevűt, a háromszéki Várhegyen építették. 1595: az ogy. végzései a taxalis helyek Csíkszereda, Tusnád, Marosszereda között Udvarhelyt is említették, elrendelve, hogy a többi taxalis helyekkel együtt az addig fizetett portai adót ezután a praesidium számára adják. A Hüvölgy-pataka elválasztotta (Kápolnás- és Szentegyházas-) Oláhfalunak (okl. említése 1301) Báthori Zsigmond 1589. X. 23: adott szabadalomlevelében kiváltságáért 2.000 deszkát kellett Gyulafehérvárra szállítani; uazt Zetelaka 100.000 zsindelylyel váltotta meg, amit 1631. VI. 25: I. Rákóczi György fejed. (1630–48) és I. (Habsburg) Lipót (1657–1705) 1701. II. 9: megerősített. Az 1678. XI. 17: 7. tc. szerint 2–2 követet küldhettek az ogy-be, (1790: e jogot Zetelakától megvonták). 1599. XI. 20: Habsburg Rudolf (ur. 1576–1608) nevében Mihály vajda visszaadta az ~i közszékelyek szabadságát. Az ~i székelyek Petki János indítványára (Székely)Keresztúron 1604. II. elején, a többi székelyek és vm-i küldöttek II. 21: (Nyárád)Szeredában fejed-mükké választották Bocskai Istvánt (ur. 1604–06). 1606. III. 7: Rákóczi Zsigmond (ur. 1607–08) rendelettel korlátozta ~ben a szombatosság terjedését. Bethlen Gábor fejed. (ur. 1613–29) a bethlenfalvi hívők kérésére 1622: Keresztúr szék kiváltságait megerősítette. I. Rákóczi György fejed. (ur. 1630–48) 1635. VII. 8: kihirdetett védlevele alapján az Erdővidék egy részén, a névadó falu (okl. említése 1332: Bardach) központjával, Bibarcfalva, Füle, Kisbacon, Magyarhermány, Olasztelek, Száldobos, Telegdibacon, Vargyas faluval Bardóc–fiúszéket alkottak [Vargyas kerülete (districtus Vargyas) v. a "Rikán belüli 9 falu"-nak is nevezték], mely maga választotta királybíróját, ~hez csak föllebbezett. Alszéke a királybíró elnöklete alatt, a jegyzővel, 7 rendes ülnökkel v. táblabíróval, számos szavazati jogú tb. v. fizetésnélküli táblabíróval; az alkirálybíró alatt állott egy dulló (szolgabíró), pénztárnok, levéltárnok. Székháza levéltára és börtöne kezdetben Bardócon, később Olasztelken volt, külön pecsétjéről nincs adatunk; az anyaszék pecsétjét használta (az utolsót 1829: kapta). A kat. vallásgyakorlatot korlátozó, 1564. és 1566. törv-eket szigorították. A megengedett helyeken is, mint Udvarhely, nehéz volt a tp-tartás, 1630: kimondták, hogy ahol „egy recipiált vallásnak nincs gyakorlata, ott betegek gyóntatására és szükség esetén keresztelésre szabad a kath. papnak bemennie". 1661 nyarán Ali pasa a Kemény János (ur. 1661–62) elleni harcokban, Petki Istvánnak ajánlotta föl a fejed. trónt, annak visszautasításán felbőszülve, Ali földúlta a Keményt támogató ~ és Maros széket. Malmainak sokaságát Evlia Cselebi megcsodálta: Udvarhely várától Ny-ra "néhány száz" fűrészmalmot látott. 1674. VI. 6: Keresztúron tartotta ~ lustráját Bethlen Miklós főkapitány, mely 1690: →taxás hely lett. Guthy István a bujdosókkal elfoglalta Gyulafehérvárt, Balázsfalvát, a Székelyföldre nyomult körülzárta Udvarhely várát, Görgényt, majd Brassót. 1704. I. elején Udvarhely vára kaput nyitott a kurucok előtt, cs-i őrsége Ruyther kapitánnyal együtt fölesküdött Rákóczi zászlaja alá. A Háromszékben, Csíkban és az Olt völgyében portyázó kurucoknak ezután Udvarhely volt a közp-juk, a cs-iak hatalma Nagyszebenre s néhány szász városra korlátozódott. 1704 őszén II. Rákóczi Ferenc fejed. (ur. 1704–11) 16.511 fős erdélyi seregében ~ 8 százada 2137 fővel (947 lóval, 909 karddal, pallossal, 777 puskával, 3 lándzsával, kopjával) szolgált. Mária Terézia (ur. 1740–80) háborúihoz ~ 1742 és 1744: 31–31 huszárt állított. A →határőrvidék erőszakos szervezésekor 1762. IX. elején falvak sora, majd a székváros s a két Oláhfalu, Zetelaka és Bardóc szék tagadta meg az összeírást, vagy tért ki előle. IX. 17: ~ népe a szombatfalvi gyűléséről tiltakozott, Adolf Buccow br. (+1764. V. 17.) generális kir. biztos katonáival megszállta [Székely]Udvarhelyt, de a lakók nem álltak be határőrnek. Keresztúr fiúszék törvszéke 1764-ig Keresztúron székelt, amikor a Continua táblák fölállításával megszüntették. 1764. I. 7: a székelyirtás után (→madéfalvi veszedelem) a székely családok tömege menekült Moldvába (ők alapították Andrásfalvát, Fogadjistent, Hadikfalvát, Istensegítst, Józseffalvát). Bardóc szék is határőrvidék lett (1764: 250 fő, egy század szolgált, idegen tisztekkel), melynek 1851-es föloszlatásáig a polg-i közigazg. és a katonai igazg. folytonos ellentétben volt, a fegyvertviselő székelyeket (a többséget) kivette az alkotmányos kormányzat alól. II. József (ur. 1780–90) az 1783. I. 30. és XI. 20: rendeleteivel Erdély alkotmányát fölszámolta, 1784. V. 11: a ném-et tette hivatalos nyelvvé. A rendek tiltakozása ellenére, az Erdélylyel önkényesen egyesített →Részeket 10, majd VII. 3: 11 megyére osztotta, 1784. X. 12: létrehozott Udvarhely megye egyesítette ~t és Csík széket a Háromszékhez csatolt Bardóc és Kászon fiókszékek kivételével. A népszámláláskor 1785: a bögözi, etédi, bözödi, parajdi, farcádi, keresztúri, homoródi, patakfalvi, oláhfalvi járásában, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Szitáskeresztúr és Udvarhely mezőváros és 163 falu 10.736 házában, 13.091 családjában, 66.365 fő élt (Bardóc szék nélkül); ebből 221 pap, 2420 nemes, 27 hivatalnok, 330 polgár, 5938 paraszt, 5064 polgár és paraszt örököse, 6302 zsellér, 3061 egyéb (10 zsidó, ebből 4 nő). 1787: 51.354 fő. A cigányösszeíráskor [5 járásé maradt meg] 1781: 600 család kb. 2653 fő a 4 hiányzó járással kb. 4000 fő, ~ jobbágyainak kb. fele [2 járásban a feleségeket nem írták össze]. Bardóc székben 59 család, kovácsok csizmadiák, halászok, mind Dániel István br. (+1788) [kinek családja  1640–1784: szinte örökletessé tette a királybíróságot] jobbágya. X. 8: kir. rendelet eltörölte a törv.székeket, helyükbe [Nagy]Szeben közp-tal rendőrfőnökséget létesített. 1786. I. 16: Erdélyt 3 biztosságra osztotta. II. 10: a földalapú adórendszer bevezetésével a nemességet is megadóztatta s elrendelte a földmérést. A passzív ellenállás miatt halálos ágyán II. Józse rendeleteit visszavonta. – II. Lipót (ur. 1790–92), akinek koronázási hitlevelébe Erdély visszacsatolását ~ is igényelte, 1790. III: helyreállította a reform előtti közigazgatási határokat, de az egyesítést elodázta. ~ főkirálybírája Bethlen János gr., Bardóc szék alkirálybírája Fekete Mihály, Keresztúr széké Pálffi Mózes. 1805. X. 10: a lustrán ~ és Bardóc székben 488 nemest, 1813: az →armalisták összeírásakor 370 armalistát írtak össze. 1844: ~ 4 ker-e, 10 járása 130 helységét 82.643 fő – 26.881 (32,53 %) r. k. (tömegben ~ É-i részén), 3243 (3,92 %) g. kat., 24.923 (30,16 %) ref. (tömegben ~ középső és Ny-i részén), 21.542 (26,07 %) unit. (tömegben ~ D és DK-i részén), 7736 (9,36 %) g.kel. lakta (csak Háromszék népesebb 103.038 lakójával) Az I. Rákóczi György óta tartott 2 vásárhoz 1844. XI. 7: (Székely)Keresztúr 2 más vásárt és szombatonkénti hetivásárjogot nyert. Főként baromvásárai Erdély-szerte híresek, a marhák ára →Székelyföldön meghatározó voltak. 1848. IV. – 1849. VIII: ogy-i követei ifj. Bethlen János, Keller János. VI: nemzetőrségeként ~ 1 zászlóalj gyalogságot állított. A szabharcban csak az átvonuló hadak okoztak károkat. Határszélén Fejéregyházánál 1849. VII. 31: vívták azt a csatát, amelyikben Petőfi Sándor eltünt. 1849. VIII–1860. X: az önkényuralom önkormányzatát megszüntette s az →udvarhelyi katonai kerületbe osztotta. 1860. X. 20: az →októberi diploma visszaállította az 1848 előtti közigazg-t, 1861. II. 26: a →februári pátens az erdélyi kir. kancelláriát és a kir. főkormányszéket helyreállította, visszatért vargyasi Dániel Gábor ~i főkirálybíró; ~ Horváth Jánost és gr.Bethlen János követet küldte IV. 11: a pesti ogy-be (akiket nem fogadhattak be) s amit VIII. 22: föloszlattak. Az alkotmányt mellőző →provizóriumban ~ tisztviselői lemondtak. Lukács György adminisztrátornak nem sikerült ~ képviselőit 1863. VII: a szebeni ogy-re csalogatni. A provizórium kezelhetetlensége miatt 1865. XI. 20: Kolozsvárt ogy-t tartottak, azon ~ követei az uniót szorgalmazták, ami 1867: a →kiegyezéssel teljesült, ~ ismét a M. Kir-ság része. 1868: a székelyföldi úrbéri viszonyok rendezésére, mint a Székelyföld közp-ján, Székelyudvarhelyt kir. úrbéri törvszéket szerveztek. Hatásköre kiterjedt ~, Csík szék és Háromszék egészére. 1869: területe 2.603 km²  népessége 98.224 fő; anyanyelv szerint (Varga E. Árpád becslése) 95.039 (96,8 %) m.; 276 (0,3%) ném.; 1989 (2 %) oláh; 920 (0,9 %) egyéb – 34.729 (35,4 %) r. k.; 1942 (2 %) g. kat.; 24 örmény kat.; 36.272 (36,9 %) ref.; 267 (0,3 %); ev. 22.770 (23,2 %) unit.; 1.873 (1,9 %) g. kel.; 335 izr. 36 egyéb (ebből 6 örmény keleti) vallású; 191 közhivatalnok, 172 tanító, 156 pap, 16 ügyvéd, 7 orvos, 1 sebész, 6 gyógyszerész, 27 bába. Székelyudvarhelyt kir. kat főgimn. (1650 k.–), áll. főreálisk. (1871–), ref. koll. (1670–), [Székely]Keresztúron unit. gimn. (1794–) és tanítóképző. 146 népisk. (ebből 2–2 felsőbb fiú és leányisk.) 152 tanítóval 16.819 tanulóval (5.765 r. k.; 6.636 ref.; 3.947 unit.; 14 szász és 216 oláhon kívül m-ok), a tankötelesek közül 1970 fiú és 2576 leány. Lakóiból 21.754 (22,15 %) fő (15.039 ffi és 6.715 nő) tudott írni és olvasni; a 7 éven fölüliek közül sem írni, sem olvasni nem tudott 49.128 (50,01 %) fő (21,987 ffi, 27.141 nő).  Az 1872: 8. tc. eltörölte a céheket, helyettük ipartestületeket szerveztek; céhei kiváltságleveleinek említése szerint (Székely)Udvarhelyt 1613: kardkészítő, lakatos; 1643: fazekas (a másik 1737); tímár, varga (1744). Tibád Antal 1875-ig alkirálybíró (alispán) léptette életbe az új vm-i szervezetet, az addigi 10 dullói (szolgabírói) járást 6 járásra osztotta. 1876: a →vármegyerendezéskor – az ekkor szervezett →Háromszék vármegyéhez csatolt Telegdibacon kivételével – törzster-ét megtartva határkiigazítással gyarapodva  →Udvarhely vármegye néven a M. Kir-ság 63 vm-je közül ter-ileg a 48., lélekszáma szerint az 50–54. lett. Vargyasi Dániel Gábor ~ utolsó főkirálybírójából főispán, az utolsó alkirálybírójából kadicsfalvi Török Albertből 1875–91: alispán, a dullóból szolgabíró lett. – Középisk. Székelyudvarhelyt kat. főgimn. 1593–: jezsuiták oktattak, kiutasításuk után 1689–: ismét; 1690: 126, 1737: 157, 1743: 228, 1770: 159 diákot, 1773–: világi papok oktattak; ott tanult Baróti Szabó Dávid (1839–1819), Orbán Balázs br. (1829–1890). Ref. koll. 1670–: a rektor és nagydiákok, 1780: 2. tanár, 1804: 3. tanár 1832: 4. tanár is oktatott, 1832-: jogot is tanítottak. 1867: tartották az első érettségit; 1872: 13 tanár, 2 tanító 108 diák (36 ösztöndíjas). Az áll. főreálisk. (1871–) az első érettségit 1877: tartották. [Székely]Keresztúron unit. [1940–: Orbán Balázs] gimn. (1794–) el. osztályokkal egybekapcsolt egy felnőtt tanár vez-vel. 1856–: 5 o-os algimn, 1872: 7 tanárral 162 diákkal. – Lapja Székelyudvarhely: Udvarhely (1872. I. 1. – 1873. II. 16.) 88

Benkő József, középajtai és árkosi: Speciális Transilvania. Terra Siculorum. [1777–1790] A székelyek és a Székelyföld. ~. Keresztúr fiúszék. Bardoc fiúszék. Ford. és s. a. r. Szabó András. Kolozsvár, 1944. (Erdélyi ritkaságok 14.) – Kőváry László: Székelyhonról, 1841. Uo., 1842. – Erdélyi tört. adatok. Szerk. és kiad. Mikó Imre gr. 1. köt. (Uo., 1855: Székelyek fejenkénti katonáskodását tanusító fejed. rendelet ~ lakóihoz 1615. – Az udvarhelyi várról 1621.) – Erdélyi egyháztört. adatok. Szerk. és kiad. Veszely Károly. 1. köt. (Uo., 1860: Paphívás és papmarasztás. – Egy kép az ~i kat-ok külső egyházéletéből. – Az udvarhelyi pléb. fiókegyházairól) – Új M. Múz. 1860. 2. köt. (Balássy Ferenc: ~ elsőbbsége a többi székely székek fölött) – Orbán 1. köt. ~. Pest, 1868. (falvankénti vallási megoszlással) – Szombathy Ignác: ~ és Udvarhely város tört. leírása, földr., stat. és tört. tekintetben. Székelyudvarhely, 1874. – Beke Antal: Erdélyi egyhm. képe a 14. sz. elején.Esztergom, 1894: 73. – Pálmay József: ~ nemes családjai. Uo., 1900. – Jakab Elek–Szádeczky Lajos: Udvarhely vm.[!] tört-e a legrégibb időtől 1849-ig. Bp., 1901. (új lny. Csíkszereda, 1994) – Pálffy Aladár, tarcsafalvi: Udvarhelymegye[!] Rákóczi szab.harcában. Székelyudvarhely, 1906. (Klny. Székely-Udvarhely) Szádeczky Kardoss 1927. – Endes 1935: 550. – Erdély és a visszatért keleti részek. Összeáll. Orbók Attila, Csatár István. (Bp., 1941: Asztalos Miklós: ~, a meselátók országa) – Lakatos István: Székelyudvarhely legrégibb leírása. Kolozsvár, 1942. (Erdélyi ritkaságok 4.) – Közlem. az Erdélyi Nemz. Múz. Érem- és Régiségtárából (1942. 2. [köt.] 1. [füz.] Haáz Ferenc: ~i famesterségek; 1943. 3. [köt.] 1. [füz.] Entz Géza: A székelyudvarhelyi r. k. pléb.tp.) – Az 1. mo-i népszámlálás. 1960: 362. – A székelykeresztúri líceum évkve 1793–1968. Székelykeresztúr, 1968. (Ütő László: A székelykeresztúri líceum 175 é. tört-e) – A székelyudvarhelyi ped. líceum évkve. Székelyudvarhely, 1970. (Ferenczi Emma – Hegedűs Gyula: Az isk. 300 é. tört-e) – Céhkataszter 1975. II: 399. – Mészáros 1988: 260.