🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > U > úrnapi körmenet
következő 🡲

úrnapi körmenet: az →Eucharisztia iránti tisztelet nyilvános kifejezése. – 1274/79: Kölnben vezették be, s a 14. sz: sok ném. városban elterjedt. Célja kettős volt: hitvallás az eretnekekkel szemben; ill. Krisztus felmutatása világnak és a világ hódolatának kifejezése Krisztusnak. Az ~ útvonalán 4 oltárt állítottak a 4 égtáj felé, ott felolvastak egy-egy, az Euch. alapításáról szóló szentírási részt, majd szentségi áldást adtak. Az ~ egyben oltalomkérés is volt a term. csapások, ill. háborúk ellen. – 1. Egyhjog szerint ott kell ~et tartani, ahol ez a mpp. megítélése szerint lehetséges; részletesebb szabályok kiadása is a mpp. feladata (944. k.). Néhány ált. előírást az eucharisztikus körmenetekről a De sacra communione et de cultu mysterii eucharistici extra missam c. szertartáskv. (1973. VI. 21, nr. 101–108; m-ul: Bűnbocsánat és Oltáriszentség. Szertartáskönyv. Bp., 1976:272.) közöl. Az euch. kongresszusokról ugyanennek a rituálénak a 109–112. p-ja intézkedik (uo. 273–274). –

2. A néphagyományban Úrnapja a legünnepélyesebb hitvallás, az Egyh-hoz tartozás kifejezésének alkalma. A középkori és az újkor eleji m. ~ek tömegméreteiről és ünnepélyességéről sok leírás maradt, különösen jól ismertek a budavári körmenetek, melyeken kir-ok (Zsigmond, II. Ulászló, II. Lajos) is részt vettek. Az újkorban a Habsburg-uralkodók és a bécsi udvar számára is fontos volt Úrnapja méltó megünneplése. – Az ~ben a pap baldachin alatt viszi az Oltáriszentséget, előtte fehér ruhás kislányok v. a Mária-lányok kosárból virágszirmokat szórnak. Az ~ útvonalába eső szabadtéri oltárok legtöbbször zöld ágakból készített lombsátrak voltak, amelyekbe képeket, szobrokat állítottak. A sátrakat ritkábban vallásos társulatok, gyakrabban egyes családok, nemzetségek készítették. – A kir. és fővárosi ünneplések szokásrendje kihatott a kisvárosi és falusi úrnapok szokásvilágára is. Szert-ain, így az ~en azoknak is részt kellett venni (pl. a pásztoroknak), akik foglakozásuk miatt máskor ritkán látogatták a templomot. Ált. a falusi-mezővárosi közvélemény fontosnak tartotta, hogy a közösség valamennyi férfi tagja ott legyen az ~ben. Bácska népe egyenesen valamiféle férfiünnepnek érezte az Úrnapját (talán a név jámbor értelmezése folytán). – Falvakban úrnapi sátrakat az oltárak fölé készítettek a falu különböző pontjain, később csak a templom körül. A sátrakhoz és a Sztség elé szórt zöldgally, virág és fű összehordása fiatal legények és leányok kötelessége volt, az oltár fölállítása és sztképekkel való földíszitése azé a gazdáé, akinek házát a plnos kijelölte. A ~ énekeit zenekar kísérte. – Székelyföldön, Göröcsfalván a 4 oltár mellé jegenyeágakat, Csíkdánfalván nyírfaágakat vertek, Csíktaplocán az oltárokat az utcák keresztjeinél helyezték el, Gyergyóalfaluban az oltárokat a piacon, az isk-nál és a községháza előtt állították föl. Gyimesbükkön (ahol úrnapján van a templombúcsú) az ~ a „Kontumáciáig" vonul sok virágkoszorúval díszített színes zászlóval, piros-fehér-kék csíkos, "rezes"-rokolyás asszonyok, fehér harisnyás, fekete mellényes férfiak, a fehérbe öltözött gyermeksereg, népviseletes leányok kíséretében. – Az Oltáriszentség elé szórt és Vele megáldott úrnapi ág és virágszirom, valamint az úrnapi tp-ban széthintett fű és virág egyike a m. kat. nép legtiszteltebb, legtöbbre tartott szentelményeinek.  Sükösdön az ünnep nyolcadáig, Jézus Szíve napjáig a templom padozatán maradt a fű és a virág, ekkor a falu népe széthordta. Az ~ után mindenki igyekezett hazavinni a lombsátrak zöld ágaiból, sokan a saját virágukat vitték haza, amelyet a körmenet előtt koszorú v. csokor formájában a sátorra akasztottak, ill. a sátorba tettek. A faágakat a kertben a vetemények közé szúrták, Andrásfaván az úrnapi koszorút az istállóba a gerendára akaszották, a földeákiak az úrnapi sátorból hozott füvet a háztető alá v. a gerendára tették a ház oltalmára. Csíkszentimrén, Csíkcsekefalván, Kászonfeltízen az úrnapi oltárról egy-egy ágat vittek haza és minden levelére egy Miatyánkot mondtak, Csíkkozmáson a zöldágakat az ágy fölé tűzték, s leveleire az egy-egy Üdvözlégyet imádkoztak. Sz.Sz.A.–**

Erdő 1991:364. – Székely 1995:190. – MN 1990. VII:411.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.