Magyar Katolikus Lexikon > U > új törvény


új törvény, evangéliumi törvény (lex nova, lex evangelica): az ószövetségi →Törvény Krisztus által adott beteljesedése, a  →természetes erkölcsi törvény és a kinyilatkoztatott Törvény tökéletes formája. Főparancsa az →új parancs. – 1. Az ~ Krisztus műve (Zsid 8,8.10). (vö. Jer 31,31–34.) és a Szentlélek kegyelme, mely a hit erejéből adatott a híveknek. Az ~ a →szeretet által tevékeny, és a →szentségek által közli a kegyelmet, hogy meg is tudjuk tenni, amit parancsol. – 2. A ~ „beteljesíti” (vö. Mt 5,17–19), azaz megtisztítja, fölülmúlja és tökéletességre viszi a régi Törvényt. A  →hegyi beszédben Jézus tanítja, hogyan kell élnünk a ~ szerint. Azokhoz fordul, akik készségesek hittel fogadni az ~ben megalapozott reményt: a szegényekhez, az alázatosakhoz, a megtörtekhez, a tisztaszívűekhez, a Krisztus miatt üldözöttekhez, így mutatva meg, milyen váratlan utak vezetnek a mennyek országába (→nyolc boldogság). – Az ~nyel az Úr nem eltörli v. leértékeli a régi Törvény erkölcsi előírásait, hanem kibontja a bennük rejlő lehetőségeket és új  megvilágításba állítja a teljes isteni és emberi igazságot. Nem tesz hozzá új, külsődleges parancsokat, hanem tetteink gyökerét, a szívünket újitja meg, ahol az ember választ tiszta és tisztátalan között (vö. Mt 15,18–19.), ahol kibontakozik a hit, a remény, a szeretet és velük a többi erények. Így az ~ beteljesíti a törvényt a mennyei Atya tökéletességének utánzásával és követésével (vö.  Mt 5,48.): az ellenségeknek való megbocsátással (→ellenségszeretet) és az üldözőkért való imádsággal az isteni nagylelkűség példája szerint. (vö. Mt 5,44.) – 3. Az ~ a →vallásosság cselekedeteinek alapja: az →alamizsnát, az →imádságot, a →böjtöt a „rejtekben is látó Atyára” irányítja (vö. Mt 6,1-6), imádsága a Miatyánk (vö. Mt 6,9–13). Magában foglalja a határozott választást „a két út” között (vö. Mt 7,13–14.) és az Úr szavainak gyakorlati megvalósítását (vö. Mt 7,21–27.). Az ~ összefoglalása az aranyszabály: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták.” (Mt 7,12; vö. Lk 6, 31.) Az ÚSz-ben az apostolok erkölcsi oktatásai is a hegyi beszédhez kapcsolódnak  (vö. Róm 12–15; 1Kor 12–13; Kol 3–4; Ef 4–5; stb.) – 4. Az ~ nevezhető a szeretet törvényének, mert inkább a Szentlélek által belénk árasztott szeretet, mint a félelem késztet cselekvésre bennünket; a kegyelem törvényének, mert a hit és a szentségek révén adja a kegyelem erejét a cselekvéshez; a szabadság törvényének (vö. Jn 1,25; 2,12), mert megszabadít a régi Törvény rituális és jogi előírásaitól; megtanít arra, hogy a szeretet hatására önként cselekedjünk, s végül a szolgai állapotból, melyben „a szolga nem tudja, mit tesz az ura”, Krisztus barátjává emel, „mert mindent tudtul adtam nektek, amit az én Atyámtól hallottam” (Jn 15,15); sőt az örökös fiú állapotába helyez minket, aki örökli atyja javait (vö. Gal 4,1–7.21–31; Róm 8,15). – 5. Az ~ magában foglalja az →evangéliumi tanácsokat is, mert a parancsok célja, hogy kizárjanak mindent, ami összeegyeztethetetlen a szeretettel, a tanácsok célja, hogy távol tartsák mindazt, ami nem ellentétes ugyan a szeretettel, de akadályozhatja fejlődését (vö. STh I–II. 184,3). **

KEK 1965–1974.