tüpikon, biblion tüpikon (a gör. tüposz, ‘bélyeg, példa, minta’ szóból): szabálykönyv a →bizánci szertartásban. – 1. liturgikus ~: részletesen leírja az →egyházi évet (különös tekintettel az ünnepek egybeesésére), szabályozza istentiszt-ek végzését, az imádságok és énekek használatát. A legjelentősebb ~ok a nagy ktorokból valók, elsősorban a Jeruzsálem melletti Szt Szabbász- és a konstantinápolyi →Sztudion-ktorból. A →Hagia Szophiának és a nagy metropolita tp-oknak is volt ~juk. E kv-ek a bizánci lit-kutatás fontos forrásai. Ny-i megfelelője a →direktórium és a →praeorator. – 2. fegyelmi ~: a klérus, szerzetesek és laikusok erkölcsi, liturgikus és általános egyházi kötelezettségeinek gyűjteménye, gyakran részletes büntetéslistával. Ny-i megfelelője a kk-ban a →Liber poenitentialis, napjainkban az →Egyházi Törvénykönyv (CIC). – 3. kolostori ~: a liturgikus és a fegyelmi ~ alkalmazása egy konkrét kolostorra. **–P.I.

G.k. szert-tan 1937:11, 46. – Onasch 1981:384.