Magyar Katolikus Lexikon > T > turul


turul: a magyarok mitikus állata; kerecsensólyom-, ill. sasként egyaránt  emlegetik. – 1. Hiedelemvilágunkban a ~ 2x szerepel: a) Anonymusnál: „Az Úr megtestesülésének 819. esztendejében Ügyek… nagyon sok idő múltán Magóg kir. nemzetségéből vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentu-mogyerben Önedbelia vezérének Emese nevű lányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg héja-forma madár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el.". A Képes Krónika szövegében a középső rész: „Álmos vezér anyjának álmában egy héja-forma madár jelent meg, rászállott és ettől teherbe esett, méhéből sebes patak fakadt, mely nem a saját földjén növekedett meg. Ezért történt, hogy ágyékából dicső kir-ok származtak". Emese gyermeke test és vér szerint az apáé volt, Ugek vezéré, aki maga is a Turul nemzetségből származott. Az álomban érkező ~ a közvetlen ős, csak ennek az apaságnak az érvényét erősítette meg, és azt, hogy az utód az apánál különb, a régi ősre hasonlító, de annál nagyobb hatalmú fejedel. lesz.  – b) A ~ szerepe a →honfoglalásban. A magyarok fejedelme még a levédiai tartózkodásuk idején azt álmodta, hogy hatalmas sasok támadták meg az állataikat és kezdték széttépni azokat. Az emberek megkísérelték elűzni őket, de nem sikerült, mert mindig máshol támadtak. Ekkor megjelent egy gyors, bátor ~ és a magasból támadva megölte az egyik sast. Ezt látva, a többi sas elmenekült. Ezután elhatározták a m-ok, hogy máshová mennek lakni. Elindultak Attila földjére, melyet örökül hagyott rájuk, bár az utat nem ismerték. De ismét megjelent a ~, s a fejedelem fölé szállva lekiáltott neki, hogy kövessék őt, míg el nem tűnik a szemük elől. A magyarok fölkerekedtek és követték a ~t. Ahol a madár eltűnt a szemük elől, ott tábort ütöttek, majd amikor ismét előtűnt, újra követték minden. Így jutottak el Pannóniába, Attila egykori földjére. Itt a ~ végleg eltűnt a szemük elől, ezért itt maradtak. – Ennek a mondának a valóságos alapja az, hogy a m-ok anélkül, hogy tudták volna valóban addig vonultak Eu-ban Ny felé, amíg a kerecsensólyom (~) fészkel. – 2. A ~-monda ugyanazokból a totemisztikus hiedelmekből táplálkozik, melyek a többi türk nép eredethagyománya alapjául szolgál. A nagy nyájak és csordák együtt-tartása, a legelők kiszemelése és védelme nem annyira testi munkát, mint szemlélődést és előrelátást követel; az embert irányításra, parancsolásra és uralkodásra neveli. Míg a vadásznépek babonás félelemmel tekintenek a táplálékul kiszemelt állatra és benne természetfölötti erők hordozóit látták, addig a pásztornak a gondozott nyájhoz való viszonyát a hasznosság és az ésszerűség szempontjai szabályozzák. A nagyállattartó népekre egyszerre jellemző a biztos kezű, átgondolt életirányítás és a világ vallásos szemlélete, hiszen napi munkájuk nagy kozmikus összefüggések felé irányítja a figyelmet. A pásztorok számára a szelídített állat minden rejtélyességét elvesztette, a vadmadarak viszont olyan lényekké, hírnökökké válnak, melyeknek életmódját nem ismeri. – A m. uralkodóház e mondára való utalással, mint ~nemzetség élt az emberek tudatában, s a m-ok egészen Géza fejedelem idejéig a ~t ugyanúgy vezéri jelvényként használták, mint a →szkíták a →szarvast. A fejed. háznak ez a mitikus származása rendkívüli képességeket, bölcsességet, vitézséget és előkelőséget biztosított, melynek hatása alól a m-ság a ker. korban sem tudott szabadulni. Ez a gondolatvilág jól illusztrálja az eurázsiai lovasnépek uralomfelfogását. A belső-ázsiai lovasnépeknek eredetükre vonatkozó hagyománya a mítosz és a vallásos képzeletvilág ködébe burkolja népük és birodalmuk megalakulásának valóságos folyamatát, s e mítoszokból a dinasztiaalapító fejedelem alakja lép elő természetfölötti képességekkel fölruházott hősként. – 3. A néphit szerint „~király” az az uralkodó, aki Istentől kapta a hatalmát. Ilyen értelemben ~ volt az egész Árpád-ház, de főként Szt István, László, Imre (Magyar Háromkirályok). A székelyek között Dózsát az Árpád-ház tagjai közé sorolták, mert ~nak tartották vitézsége miatt. Ky. I.

Kiszely 1995.