Magyar Katolikus Lexikon > T > tulajdonságok cserélhetősége


tulajdonságok cserélhetősége: a →krisztológia alaptételéhez tartozó dogmatikai fogalom. – A személyes egységből kifolyólag Krisztus személyéről isteni és emberi sajátságok állíthatók az isteni és az emberi term-nek megfelelően. A két term. hordozója ui. az örök Fiú személye. Ezt a beszédmódot az úsz-i kv-ek is használják (Lk 1,35; Jn 1,14; ApCsel 3,15; Róm 1,3; 9,5; 1Kor 2,8; Fil 2,6), megtalálható az egyh. dokumentumokban is. – Az ókori krisztológiai vitákban már Nisszai Szt Gergely különbséget tett a konkrét és az elvont fogalmak használatánál (Contra Eunomium 5). Szt Ágoston rendszeresen kifejtette az állítási lehetőségeket. A →nesztoriánusokkal vitázva is szerephez jutott a megkülönböztetés, hogy Mária mennyiben mondható krisztusszülőnek és mennyiben istenszülőnek. Ők különben odáig mentek, hogy Krisztusban igazában 2 személyt tételeztek föl, az istenit és az emberit, s ezek csak járulékos egységben álltak egymással. Ellenük különösen Alexandriai Szt Cirill küzdött. A →monofiziták formálisan nem tagadták a ~t, de olyan értelmet adtak neki, ami a 2 természet összekeveredésére mutatott. Az →adopcianizmus elvetette a fölcserélhetőséget. Damaszkuszi Szt János az alapot abban látta hozzá, hogy a 2 term. áthatja egymást. – A kk-ban a skolasztikus teol. a hagyományos elemekből kialakította a megfelelő szabályokat: 1) A 2 term. tulajdonságai ugyanarról az alanyról állíthatók. 2) A fölcserélhetőség alapja az egy személy, nem a 2 term., ezért a 2 term. szembeállításában nem érvényes (pl. nem mondható, hogy az istenség meghalt a kereszten). 3) A fölcserélés csak akkor érthető, ha a konkrét a konkréttal kapcsolatos, de nem akkor, ha az elvontat kapcsoljuk az elvonthoz v. a konkréthoz. 4) A tanúsító állításokat abszolút módon kell Krisztus személyéről megfogalmazni, a negatívokat szűkítő kiegészítéssel. 5) A személyes egység létrejöttére vonatkozó kijelentéseket nem lehet Krisztusra mint emberre alkalmazni. – Ezek a szabályok hozzásegítenek a hit helyes kifejezéséhez, és rámutatnak arra, hogy miben kell látni a megtestesülés titkát. G.F.

LThK V:607.