Magyar Katolikus Lexikon > T > trichotomizmus


trichotomizmus (a gör. trichotómia, ‘három részre osztás’ szóból): az a nézet, amely az emberben három lényegi összetevőt akar megkülönböztetni: a testet, a szellemi lelket és valamilyen érző lelket, amely a vegetatív és érző tevékenységet irányítja. – A nézet már Platónnál fölbukkant, azután hivatkoztak rá a manicheusok, az origenisták és az újkor elején Petrus Olivi. Orvosok és fil-ok emlegették a 19. sz-ig. A ker. ókorban ennek alapján gondolta Apollinaris (→apollinarizmus), hogy Krisztus szellemi lelkét maga a Logosz helyettesíti, ő irányítja szellemi életét, míg egyébként testi élete az érző lélek hatása alatt áll. Apollinaris tanát már az egyházatyák elutasították, Petrus Olivi nézetét pedig az V. →lateráni zsinat ítélte el. Az egész nézet embertanilag is tarthatatlan, mert nem biztosítja az ember személyes egységét. G.F.

LThK X:337.