🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > trializmus
következő 🡲

trializmus (lat. ‘hármasság’): politikai törekvés az Osztrák császárság háromközpontúvá alakítására. – 1867: a →kiegyezéssel az →Osztrák–Magyar Monarchia kétközpontú (dualista) államként szerveződött. Az 1870-es években a cseh politikusok próbáltak a kiegyezés mintájára külön szerződést kötni az uralkodóval, amelynek értelmében a cseh korona egykori országai (akkor →örökös tartományok): Cseho., Morvao. és Szilézia különállóként, a M. Kirsághoz hasonló jogállást kaptak volna. Az elképzelést a m-ok visszaszorításának lehetőségéért Ferenc Ferdinánd (1863–1914) trónörökös is támogatta, aki egy, a →horvát–magyar kiegyezéshez hasonló megoldást elfogadott volna. A m. kormányzat (főként gr. Andrássy Gyula) a ~t elutasította; ezzel magyarázzák a cseh pol-ok, különösen Eduard Beneš magyargyűlöletét. – A 19/20. sz. fordulóján a horvátok támogatták volna azt a ~t, mely, kiszakítva az osztr. és m. országrészekből, egy horvát irányítású délszláv ter-et alakított volna. A pánszláv pol. megváltozása 1910 után a ‘délszláv egység’ létrehozásának jelszavával a ~t időszerűtlenné tette. 88

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.