🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > traditores
következő 🡲

traditores (a lat. trado, ‘átad’ igéből): a →keresztényüldözések idején hitükben megingott hívők (→lapsi), akik szent könyveket vagy szent edényeket szolgáltattak ki a pogányoknak. Diocletianus cs. (ur. 284–305) alatt a hatóság külön napokat jelölt ki a Szentírás és a lit. könyvek beszolgáltatására. A →donatisták a ~től megtagadták a megbocsátást. (→titoktartási fegyelem) **

KL IV:389.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.