Magyar Katolikus Lexikon > T > totemizmus


totemizmus: egy népcsoport rokonsága egy szertartásokkal tisztelt és tabunak tartott állatfajjal (totemmel). Egyes →vallás eredetéről szóló elméletek a ~t tartották a →vallás eredetének. Ma már elvetik ezt. – Ismérvei: egy embercsoport és egy másik természeti lény rituális kapcsolata; az emberek maguktól szimbolikusan totemektől származtatják; a totemeket ősüknek, rokonuknak és védelmezőjüknek tekintik; a totemeket tisztelik, de nem imádják; a totem egy embercsoport címerévé v. szimbólumává válik, az emberek magukat a totem segítségével nevezik meg, ill. különítik el. – Totemisztikus elképzelések bontakoznak ki a régi m. többnyire török eredetű férfi személynevekből, melyek egyúttal nemzetségeket is jelölnek. A honfoglaló mság a ~ két formáját ismerte: a nemzetség- és a család~t, azaz egy nemzetségen belül az egyes családoknak is megvoltak a külön totemjeik és totemállataik. Jellegzetessége a m. ~nak a madártotem (sólyom, keselyű, sas, ölyv, főnix, turul stb.). Az ősi m. totemvilág egyes motívumai a mai belső-ázsiai hitvilágban is megtalálhatók. A m. mondavilágban szereplő turul a nép születésének homályba vesző történelmi tényeit a mítosz világába emeli. A m. uralkodóház e mondával való utalással az Eurázsia lovas népeire jellemző felfogást mutatja, miszerint az uralkodóház hatalma természetfölötti természetű. A dinasztiaalapító fejedelem természetfölötti képességekkel felruházott hős, aki az istenséget képviseli a földön, mint olyan, aki „az ég akaratából” uralkodik. Ky. I.

König 1985:36. – Kiszely 2000.