theopaszkizmus (gör.): az a teológiai vélemény, hogy Isten valamiképpen átéli a szenvedést. - A krisztológiai viták folyamán az első időkben különösebb magyarázat nélkül Krisztus emberi szenvedését az isteni személyre is vonatkoztatták. Laodikeiai →Apollinaris eretnek értelemben beszélt róla, amennyiben a megtestesülést is úgy fogta föl, hogy Krisztus emberi lelkét a Logosz helyettesíti, ezért istensége formálisan átéli az emberi term. szenvedését. Tanítását főleg Alexandriai Szt Cirill utasította el, s az hiv-os egyh. állásfoglalás is lett (D 124). A szír monofizitáknál is megtalálható a tétel abban a formában, hogy „Isten meghalt”. Ezt azonban lehet úgy is érteni, hogy „emberi természete szerint”. A 6. sz. elején egyes K-i szerz-ek ilyen formulát használtak: a 3 személy egyike szenvedett. Erről is keletkezett vita, de azért lehetett neki kat. értelmet adni, mint az előbbinek: az isteni személy emberi term-e szerint szenvedett. - A mai teol-ban inkább arról van szó, hogy a Szentírásban szereplő antropomorf kifejezéseket hogyan kell értelmezni: pl. az Atya áldozatul adja Fiát. Valóban részt vesz-e Krisztus szenvedésében? A teol-ok hajlanak arra, hogy Isten változatlanságát nem szabad személyes érzéketlenség módján magyarázni. A szeretet az áldozat vállalásában teljesedik, s ebből a szempontból mondhatjuk, hogy az Atya valamiképpen átélte Fia szenvedését, és nem nézi érzéketlenül fogadott gyermekei szenvedéseit sem. G.F.

LThK X:83.