Magyar Katolikus Lexikon > A > Apollinaris


Apollinaris, Szt (†Ravenna, 200. júl. 23.): püspök. - Aranyszavú Szt Pétertől tudjuk, hogy Ravenna első pp-e volt, aki a hitéért elviselt kínzások következtében halt meg. Egy későbbi forrás szerint antiochiai származású volt, s maga Szt Péter küldte Ravennába. Miközben hirdette az evang-ot, csodákat tett. Amikor K-re száműzték, folytatta ap. tevékenységét, majd visszatért Ravennába, ahol vt. lett. Sírja a róla elnev. ravennai S. Apollinare in Classe-baz-ban van. - Ikgr. Legrégibb ábrázolása a sírja mellett 549: épített és róla elnev. baz. apszismozaikján látható: ősz hajjal és szakállal, gör. ppi ruházatában mint jó pásztor →orans helyzetben áll, 6 rá figyelő bárány között. A ravennai S. Apollinare Nuovo mozaikján a mártírok menetében ~ fehér tunikát és nimbuszt visel, lefátyolozott kezében vt-koronát tart. A kk. és barokk képeken ezzel szemben lat. ppi ornátusát viseli, kezében kv. és pásztorbot. Életének jelenetei a chartres-i szegyh. 13. sz. üvegablakain. - A tűgyárosok védősztje. Ü: júl. 23. - Attrib-ai: dorong, kalász, kard. **

Schütz III:101. - BS I:238. - Sachs 1980:43.

Apollinaris, Laodikeai (Laodikeia, Piszidia, 310 k.-390 u.): püspök, az →apollinarizmus alapítója. - Mint laodikeai klerikust 342: az ariánus Georgiosz pp. kiközösítette, mert Szt Atanáz híve volt. 360 k. Laodikeia pp-e lett. A →niceai hitvallás védelmében klasszikus metrumban átköltötte a szentírási kv-eket, kommentárokat írt. 374: Szt Jeromos mestere volt. A Krisztus emberi értelmét tagadó tévedését, az apollinarizmust 362: az alexandriai, 377: és 382: a róm. zsin. ítélte el. Műveinek töredékei a →katénákban és a →florilégiumokban maradtak fenn. **

LThK I:714. - Kraft 1966:42. - Vanyó I:652.