Magyar Katolikus Lexikon > T > termékenység


termékenység (lat. fertilitas): 1. biológiailag: a növényeknél sokasodás, az állatoknál a szaporodás, az ember esetében az élet továbbadásának (gyermek nemzésének, ill. világrahozatalának; →szülés) képessége. - A Szentírásban a ~ Istennel, az élet forrásával való összhang, együttműködés és egység, az „Úr áldása”; ellentéte a terméketlenség, az Úr átka. A →teremtéstörténetben az állatokkal kapcsolatban hangzik először a ~ áldása: És megáldotta őket Isten, mondván: „Növekedjetek és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizét, és a madarak is szaporodjanak a földön” (Ter 1,22). A férfinak és nőnek teremtett embert „megáldotta Isten, és szólt hozzájuk: Növekedjetek és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain és az ég madarain és minden élőlényen, ami mozog a föld fölött” (1,28). - Az ígéret földjének elfoglalása előtt Mózes az élet és a halál útját állította népe elé. Az élet útjának része: „Áldottabb leszel az összes népeknél. Nem lesz közted terméketlen egyik nemben sem, akár az emberek, akár a nyájaid között” (MTörv 7,14); a halál útjának része (vö. MTörv 28). - Az egész ÓSz-en végigvonul a meggyőződés, hogy a bőséges ~ jutalom (Zsolt 128,3), hiánya büntetés (vö: →Sára és →Hágár, →Lea és →Ráchel, Zakariás felesége, →Erzsébet tört.). - 2. lelki értelemben az Istentől kapott ajándékok gyümölcsöztetési képessége. Jézus Krisztus kereszthalála a ~ csúcsa és forrása: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12,24). Követői minden életállapotban (→szüzesség, →cölibátus, →házasság, →szerzetesség) a ~ tanúi is: „Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek” (Jn 15,8; . Lk 14,26; Mk 10,28-31). **