🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > teokrácia
következő 🡲

teokrácia (a gör. Theosz, 'Isten' és krateia, 'uralom' szavakból: 'istenuralom'): államforma, melyben a legfőbb uralkodó transzcendens lény, az adott kultúra Istene, kinek képviselője a földi uralkodó. - Az ősi kultúrnépeknél a ~ általános; Egyiptomban pl. a →fáraó az égi sólyom, a Hórusz, 'A Távoli' földi megtestesülése, ill. Re napisten fia; a japán cs-ok a sintó mitológia szerint Amateraszu napistennő leszármazottai; a róm. császárok augustus jelzője szent voltukra utalt. - Izrael népe a Sínai hegyen kötött →szövetség (Kiv 3,1-12) óta ~ban élt, számára az „Úr” az Isten. →Mózes, →Józsue, a →bírák és a királyok is tudták, hogy Isten nevében vezetik a népet (vö. Kiv 13,5; Józs 6; 1Kir 8,7). Izrael királyságában és Júda királyságában is a →próféták állandóan emlékeztették erre a kir-okat. - A várt →Isten országa lényege szerint ~: →Krisztus király (Jn 19,15). Ker. kultúrkörben mindaddig, amíg egy nép le nem akarja rázni magáról az Úr igáját (vö. Zsolt 2), a király Isten kegyelméből uralkodik (→koronázás). **

KL IV:349.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.