🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > Mózes
következő 🡲

Mózes (a héb. moseh, 'vízből kimentett' szóból) (Egyiptom, Kr. e. 13. sz.): Izrael legnagyobb prófétája (MTörv 34,10), aki által Isten megszabadította népét, kinyilatkoztatta a Törvényt (Kiv 24,3;. 34,27; →Tízparancsolat) és megkötötte a szövetséget (Kiv 24,8). -

1. Élete. Születésekor →Egyiptom fáraója előbb kényszermunkával (Kiv 1,8-14), majd az elsőszülött fiúk megölésével akarta elsorvasztani a zsidó közösséget. Mivel a bábáknak adott parancs hatástalan maradt (1,15-21), általános rendelettel kényszerített mindenkit, hogy a zsidóknál született fiúkat vessék a Nílusba (1,22). Még a rendelet előtt születtek ~ testvérei, →Áron és →Mirjam egy Lévi nemzetségéből való férfi és Jokabed házasságából; ~ a rendelet után született. Amíg lehetett, rejtegették, majd anyja egy gyékénykosárban kitette a nádasba ott, ahol a fáraó lánya szokott fürdeni (Kiv 2,1-4). A fáraó lánya észrevette, kihozatta szolgálóival, s az épp ott tartózkodó Mirjamnak, ~ testvérének megparancsolta, hogy szerezzen egy dajkát. Mirjam édesanyját hozta (Kiv 2,9), akire a fáraó leánya rábízta, hogy nevelje föl neki. Amikor ~ fölserdült, anyja átadta a fáraó leányának, aki a saját fiának tekintette és a ~ nevet adta neki (2,5-10). - A fáraó udvarában ~ olyan nevelést kapott, amely vezető szerepre készítette föl (ApCsel 7,21). Ez azonban nem szakította el övéitől. Nővére mindvégig hatott rá, megismertette vele a pátr-k vallási szokásait, Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét (Szám 12). - Egy alkalommal ~ elment megnézni, hogyan dolgoznak a testvérei, s a kegyetlen bánásmód láttán megölt egy egyiptomit (2,11-13). A fáraó is tudomást szerzett a dologról, ezért ~ Midián földjére menekült (2,14-15). Egy kútnál találkozott Midián papjának, Reuelnek (→Jetró) lányaival, segítségükre sietett, ezért Reuel szolg-ába fogadta és feleségül adta hozzá leányát, Cippórát, aki Gersomot szülte ~nak (2,16-22). - Apósa juhait legeltette, amikor a Hóreben egy →égő csipkebokorban megjelent neki Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, megszólította és rábízta a küldetést, hogy szabadítsa ki Izrael fiait Egyiptomból, a szolgaság földjéről, és vezesse be az →Ígéret földjére (3,1-10). E küldetés megerősítéséül az Úr kinyilatkoztatta ~nek a →Jahve nevet (3,11-15) és csodatévő erővel ruházta föl (4,1-9). ~ eleinte megpróbált kitérni a küldetés elől, arra hivatkozva, hogy nincs jó beszédkészsége: „»Én nem vagyok a szó embere, azelőtt sem voltam, és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú.« Az Úr ezt válaszolta: »Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?«” Majd ~ újabb kérésére a testvérét, Áront rendelte segítőjéül, hogy beszéljen ~ helyett: „(Áron) olyan lesz, mintha a te szád volna, te meg olyan leszel számára, mint a sugalmazó Isten” (Kiv 4,1-16). - A 40 é. →pusztai vándorlással Kánaánig vezette ~ Izr. fiait. A fáraó és akik ~ „életére törtek”, meghaltak (Kiv 2,23; 4,19; →kivonulás Egyiptomból). Ő maga nem jutott el Kánaánba, az Ígéret földjére Józsue vezette be a népet (→Ígéret földjének elfoglalása). -

2. Próféta és közbenjáró. a) A Szövetség népének vezéreként ~ Isten nevében beszél (Kiv 19,6; 20,19; MTörv 5,1-5). Mint minden igazi próf., ~ is Isten szája (MTörv 18,13-20): ő nyilatkoztatja ki Izr-nek az isteni törv-t, s tanítja, hogyan kell aszerint élni (Kiv 18,19; 20,1-17); ő buzdítja őket az egyetlen és láthatatlan Isten iránti hűségre (MTörv 6), aki szeretetből választotta ki és ingyenesen szabadította meg Izr-t (MTörv 7,7). Próf. szerepe abban áll, hogy fönntartsa a Szövetséget, és nevelje a lázadó népet (Oz 12,14). E küldetés gyakorlása közben első lesz Isten üldözött szolgái között (vö. ApCsel 7,52). Olykor panaszkodik is Istennek: „Hát én fogantam ezt az egész sokaságot, hogy azt mondod nekem: »Hordozd őket kebleden, amint a dajka szokta hordozni a csecsemőt«?... Egyedül nem győzöm ezt az egész népet, mert nehéz az nekem” (Szám 11,12). Népe hűtlensége (→aranyborjú) mély hitét és szelídségét is megingatta (vö. Szám 20,10; Sir 45,4; Zsid 11,24-29), ezért büntetésben részesült (MTörv 3,26; 4,21). - Ugyanakkor mint próf. szolidáris a népével, közbenjár érte: imádságával győzelmet szerzett Izr-nek ellenségei fölött (Kiv 17,9-13), bocsánatot nyert bűneikre (32,11-14; Szám 14,13-20; 21,7). Az isteni harag elé vetve magát (Zsolt 106,23) megmentette őket a haláltól (Kiv 32,31). E szeretetében a szenvedő szolga vonásai mutatkoznak meg, aki, magára véve a bűnösök bűneit, közbenjár értük (→Isten Szolgája). Ezáltal ~ az igaz Próféta előképe és tanúja (Jn 5,46; Lk 24,27), ezért jelenik meg Illéssel a Tábor hegyén (→színeváltozás). - Az ÓSz ~nek tulajdonítja a MTörv 32,1-43 énekét, →Mózes áldását (33,1-29) és a 90. zsoltárt. 2 apokrif irat is fűződik ~ nevéhez. -

b) Az ÚSz Jézuson kívül egyedül ~nek adja meg a →közvetítő címet. De míg ~, a hű szolga közvetítésével Isten csak Izr. népének adta a Törvényt (Gal 3,19; Zsid 3,5), Jézus Krisztus közvetítésével minden embert megment (1Tim 2,4; Zsid 3,6): a Törvényt ~ által, a kegyelmet és az igazságot Jézus Krisztus által kaptuk (Jn 1,17). ~ és Jézus párhuzama kidomborítja a 2 szövetség különbségét. Krisztus az új ~, aki beteljesíti a Törvényt, s egyben túl is lép rajta (Mt 5,17), mert annak Ő maga a célja (Róm 10,4). Miután mindazt beteljesítette, ami ~ Törvényében róla meg volt írva, Atyja föltámasztotta, hogy a Szentlelket adja az embereknek (Lk 24,44-49). Most már Krisztusban mutatkozik meg az a →dicsőség (Jn 1,14), melynek egy sugara ~ arcán tükröződött, amikor Istennel találkozott (Kiv 34,29-35). A régi szövetség népe nem tudta elviselni ennek a fénynek futó visszatükröződését (2Kor 3,7); maga ~ is elfátyolozta arcát. Szt Pál számára ez a →fátyol a zsidók vakságát szimbolizálja, akik ~t olvasva nem ismerik föl, hogy ~ Krisztusról jövendölt (2Kor 3,13). Mindazok, akik valóban hisznek ~nek, hisznek Krisztusban (Jn 5,45), és arcuk, akárcsak ~é, az Úr dicsőségét tükrözi, aki a saját képére alakítja őket (2Kor 3,18). Az égben a megváltottak „~nek, az Isten szolgájának és a Báránynak az énekét énekelik” (Jel 15,3;. Kiv 15), annak az egyetlen Üdvözítőnek egyetlen húsvéti énekét, akinek ~ →előképe volt. -

3. A zsidóság számára ~ az ósz-i üdvösségtört. legfontosabb alakja; személye köré sok legenda fonódott. A hellénista zsidóság körében keletkezett egy regény (Kr. e. 1. sz.), amelyben ~ az emberiség tanítója, rendkívüli tehetség, a jámborság példaképe, akinek halála megdicsőülés (apoteózis). E regényben, amely minden bizonnyal egy Egyiptomban keletkezett antiszemita ~-legenda ellenpólusául íródott, olyan ~ született, aki messze eltér a bibliai ~ alakjától. - A palesztinai zsidóságban a kinyilatkoztatás közvetítője, Izr. elsőrendű tanítója, alakja közelebb áll a bibliai ~hez, de több üdvösségtört. fogalom kapcsolódik hozzá, nem annyira az apokrif írásokban, mint inkább a jövőre vonatkozó népies elképzelésekben. Átmegy az eszkatológiába, és feltehetően a Messiás előképévé lesz (18,15.18); a Messiás a 2. ~, az Egyiptomból való kivonulás a megváltás előképe (vö. ApCsel 21,38); ennek a 2. ~nek is kell majd szenvednie. -

4. A ~nek tulajdonított apokrif írások. a) ~ apokalipszise. A Kr. u. 1. sz: héb. v. arám nyelven keletkezett, de csak gör. és örm. fordításban ismert zsidó írás, amely az ősszülőkről, Ádámról és Éváról, Szetről és Kainról szól. Sok hasonlóságot mutat a szintén apokrif Ádám és Éva élete c. írással. - b) ~ mennybevitele. Vsz. héb. v. arám nyelven a Kr. u. 1. sz: írt zsidó írás, amely csak töredékesen maradt fenn (az eleje és a vége hiányzik) lat. ford-ban; ebben állítólagos mennybevitele előtt ~ fölvázolja Józsue előtt Izr. jövőjét egészen Heródes kir. haláláig; a mű ~ vigasztaló szózatával zárul. -

5. Ikgr. A ~-tört. legkorábbi képsora 245/256: a dura-europoszi zsinagógában maradt fönn. A ker. műv-ben az óker. kortól folyamatosan ábrázolták, de ~ önálló alakja csak a 12/13. sz. katedrális-szobrászatában a próf-k között jelent meg (Cl. Sluter szobra a dijoni karth. ktor ~-kútján, 1396/1404; Michelangelo szobra II. Gyula síremléke számára, S. Pietro in vincoli, 1516). Erős, szakállas alakban, rendszerint 2 szarvval ábrázolják. Legfontosabb attrib-a a →kőtáblák, de előfordul a csodatévő bot és a →rézkígyó is. A 16/17. sz. prot. műv-ében a szószék tartójaként alkalmazták. Élete jeleneteinek első ábrázolásai 2/4. sz. szarkofágokon, a bresciai ereklyetartón (360/370) és részletes ciklusban a S. Maria Maggiore mozaikjain (432/440) láthatók. A kk-ban előkép jellegük miatt kedvelték ~ életének eseményeit (Verduni-oltár, Klosterneuburg, 1181). A reneszánsz legkimerítőbb ciklusa 1481/83: a →Sixtusi kápolnában készült (S. Botticelli, D. Ghirlandaio, Perugino, Pinturicchio, Rosselli és L. Signorelli). Ábrázolt jelenetei: a gyermek ~t kiteszik a Nílusba, a fáraó leánya megtalálja, a gyermek ~ tűzpróbája (a fáraó, mivel azt álmodta, hogy ~ a trónjára tör, próbára tette: a gyermeknek egyik kezében koronát, a másikban egy tálon parazsat kínált, hogy válasszon, és ~ a parázsba nyúlt), ~ megöli az egyiptomit (bresciai ereklyetartó), megszabadítja Jetró leányait (Botticelli, Sixtusi kpna), feleségül veszi Jetró leányát (S. Sabina, faragott ajtó, 420/430), az égő csipkebokor, ~ Egyiptomba megy (Krisztus jeruzsálemi bevonulásának előképe, Verduni-oltár), kígyócsoda a fáraó előtt, az →egyiptomi csapások, az első húsvét, az ajtófélfák vérrel való megkenése, az egyiptomi elsőszülöttek halála, előkészület a kivonulásra. Az →átkelés a Vörös-tengeren ábrázolása nagyon gyakori, mert a keresztség előképe volt. A pusztai vándorlás eseményei: a fürjek, a →manna, a keserű víz megédesítése és a forrás-csoda. E sziklából való vízfakasztást már az óker. művészek kedvelték (Callistus-katakomba, freskó, 4. sz.; S. Sabina, faajtó), és később is gyakran ábrázolták, mert a csodálatos víz a keresztvíz jelképe lett. Számtalan 16/17. sz. festményen látható, és több ~-kutat állítottak (Dijon, Bern, Bécs). Az amalekitákkal vívott csata idején a →Hóreb hegyén Áron és Hur között imádkozó ~ már a S. Maria Maggiore mozaikján látható. A ~-tört. csúcsa a sínai törv., a sínai szövetségkötés és a törvénytáblák átvétele. Az óker. ábrázolásokon egy felhőből kinyúló kézből veszi át ~ lefátyolozott kézzel a törv-tekercset. - A →Hortus deliciarumból merítették Szt Mihály főangyalnak az ördöggel való harcát ~ lelkéért. A Sixtusi kpnában látható Izr. fiainak gyásza ~ halála után. **

Kirschbaum III:282. - BTSZ 1976:947. - Sachs 1980:263. - BL:1284.

Mózes, Szt (†251): római pap, vértanú. - Hűségesen kitartott hitében a Decius-féle keresztényüldözés idején, majd föllépett a →novacianizmus ellen. Szt Ciprián dicsérő és bátorító levelet írt ~nek a börtönbe. Másodszor is elfogták és lefejezték. **

Schütz IV:260.

Mózes, Etiópiai, Szt (†400 k.): vértanú. - Rabszolgaként egyre súlyosabb bűnöket követett el, végül rablóvezér lett. 40 é. kora táján megtért. Jelentkezett egy ktorban, nyilvánosan megvallotta bűneit, s vezekelni kezdett. Legendája szerint 6 éven át nem hunyta le a szemét, éjszaka állva imádkozott. - Ü: jún. 18. **

Schütz II:314.

Mózes, Magyar, Szt (Mo.-Kijev, Oroszo., 1043 k.): szerzetes. - Szt Borisz fejed. szolgája volt. 1015: ura vtsága után Boleszláv lengy. kir. fogságába esett, s egy lengy. úrnő rabszolgája lett. Mivel ellenállt úrnője csábításának, az megcsonkíttatta és elűzte. ~ Kijevbe ment, ahol Szt Antal befogadta a →barlangkolostorba. Haláláig böjtölve és imádságban élt. - Ü: júl. 26., szept. 28. **

BS IX:654. - Puskely 1994:78.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.