teológia, theologia (a gör. Theosz, 'Isten' és logia, 'beszéd, tudomány, tan' szavakból), doctrina sacra, hittudomány: az isteni kinyilatkoztatáson alapuló hit megértésére irányuló tudomány. Nemcsak elméleti, hanem hangsúlyozottan gyakorlati tudomány, mert a célja Szt Bonaventura szavaival ut boni fiamus, 'hogy jókká legyünk' s elnyerhessük az örök üdvösséget. -

1. Elnevezése. Az ókori görögöknél az istenekről szóló mítoszokat elbeszélő költők műveit nevezték ~nak. A keresztény egyházatyák már a 2-3. sz-tól a Jézusban csúcspontjához érkezett isteni kinyilatkoztatás alapján Istenről és az ő tetteiről szóló tanítás megjelölésére használták. A 4. sz-tól elválasztották az Istenről, az Atyáról és a Fiúról és a Szentlélekről tárgyaló ~t az Isten üdvözítő tetteit magyarázó oikonomia, 'üdvrend' tárgyalásától. E megkülönböztetés később kiment a közhasználatból, és a kk-tól az Istenről és tetteiről szóló tudomány egészét nevezték ~nak v. doctrina sacrának, 'szent tudomány'-nak. Mivel a ~ az isteni →kinyilatkoztatást elfogadó →hit alapján beszél Istenről és tetteiről, a m. hittudomány elnevezés is helytálló. -

2. Tárgya. A kinyilatkoztatás Istene az embert szerető és üdvözítő Isten, kinek Fia „érettünk emberekért és a mi üdvösségünkért emberré lett, és a megtestesült Ige feltámadása után elküldte az embereket megszentelő és az örök életre elvezető Szentlelket. Ezért a ker. ~ nemcsak →Istenről, hanem az →emberről is szól. -

3. Tevékenysége. A ~ tudományosan igyekszik számot adni a ker. hitről és annak tartalmáról. A tudományosság fogalma a szellemtörténet során számos változáson ment keresztül Arisztotelésztől napjainkig. A ~ tudományosságát a következő tevékenységek biztosítják: a) A ~ rendszeresen összegyűjti és kritikailag rendezi a műveléséhez szükséges adatokat. Feladata tehát a →Szentírás eredeti szövegét helyreállító kritikai szövegkiadások elkészítése; az egyh. →tanítóhivatal (zsinatok, pápák, pp-ök) ~i megnyilatkozásainak kritikai kiadása; a múlt hittudósai (egyházatyák, kk. és újkori teológusok) műveinek kritikai kiadása stb. Mivel pedig a mindenkori ~ feladatához tartozik a múltban történt isteni kinyilatkoztatás és a későbbi korok kultúrája közötti hídverés, a ~ adataihoz hozzátartoznak az egyes korok megismeréséhez és megértéséhez szükséges tud-ok adatai is. - b) Értelmezi adatait. A modern ~ igen nagy súlyt helyez erre a feladatra. A korok közötti különbség, az →irodalmi műfajok eltérése, a gondolkodásmód változásai, a →hermeneutika ismeretelméleti problémái stb. ezt a területet a ~i kutatás nehéz, de igen érdekfeszítő tárgyává teszik. - c) Szellemtörténetet mutat be. A ~ az egyes szövegek helyes értelmezése alapján kidolgozza a Krisztus előtti zsidó nép és a Krisztussal kezdődő kereszténység szellemtörténetét. A Szentírásban végighúzódó és kiterebélyesedő témák feltárása, a K-i és Ny-i egyházatyák magyarázataiban megnyilvánuló irányzatok felkutatása és bemutatása, a későbbi ~i iskolák ismertetése, az egyh. tanítóhivatal megnyilatkozásainak okai, tartalma és hatásai képezik e hármas feladatnak anyagát. A ~ ezt az anyagot a világtört-be és az egyhtört-be illesztve tárja fel. Mivel a kerség tört-ét számos vita kísérte, mind kívülállókkal, mind a különböző felfogású ker-ek között, a kerség szellemtört-ének feltárásánál a ~ e vitákat az →ökumenizmus és a más vallásokkal való pozitív párbeszéd szellemében igyekszik feldolgozni. - 4. A ~ feladata. A fenti három művelet a kerség vallástörténetének feltárását eredményezi, de még nem lenne elegendő a szó szoros értelmében vett ~ műveléséhez. A ker. ~ ui. a Krisztusban csúcspontjához érkezett isteni kinyilatkoztatást elfogadó hiten alapszik. Ezért a ~, ill. tudósa, a teológus, az Egyh. hitében részesedve igyekszik a) szabatosan megállapítani, hogy mit nyilatkoztatott ki nekünk az Isten, és mit tár elénk az Egyh. isteni kinyilatkoztatásként (dogmatika). Ehhez a ~ az 1-3. sz. alatt említett tanulmányokat használja fel úgy, hogy a Szentírást és a Jézustól és apostolaitól származó hagyományt az isteni kinyilatkozatás hiteles továbbadójaként, a Szentírást a Szentlélek által sugalmazott, teljesen megbízható írásként, a tanítóhivatal megnyilatkozásait pedig a Szentlélek irányítása alatt álló tanításként fogadja el. Ezen tanulmányaik során a teológusoknak gondosan meg kell különböztetniük az Isten által üdvösségünk végett kinyilatkoztatott örökérvényű igazságot a Szentírás és a hagyomány szövegeiben található, múlt korok emberi felfogásainak tükröződésétől. Ez a feladat kényes, de feltétlenül szükséges, mert „az isteni igazság emberi szavakban” nyert kifejezést (Newman), és ez utóbbiak mindig magukon viselik koruk bélyegét. A dogmatika kidolgozásánál az is igen fontos, hogy a teológus gondosan megállapítsa az egyh. tanítóhivatal különböző megnyilatkozási formáinak súlyát. - b) A ~ nemcsak a →dogmák megállapítására (pozitív ~), hanem azok mélyebb megértésére is törekszik (szisztematikus ~, spekulatív ~). E műveletnél a teológusok felhásználják a különböző fil. felfogásokat, a humán és természettud-ok eredményeit stb. - c) Keresnie kell a kinyilatkoztatás helyes közlésének módjait (homiletika, kateketika), a kinyilatkoztatáson alapuló erkölcsi élet követelményeit (erkölcstan, aszketika), a kinyilatkoztatásnak korunkban legmegfelelőbb egyh. szervezet- és viselkedésmódokat, a kinyilatkoztatáson alapuló és korunknak megfelelő istentiszteleti formákat (liturgika) és imamódokat. - 5. A ~ tudománya. Vannak, akik megkérdőjelezik a ~ tudomány voltát. Azzal érvelnek, hogy a ~ értelmileg nem bizonyítható hiten alapszik, és ezért nem tekinthető racionális tud-nak. S valóban el kell ismernünk, hogy a ~ alapját képező hit nem a puszta →ész kutatásának eredménye, hanem a Szentlélek megvilágosításának szabad elfogadása által jön létre és marad fenn; ez azonban nem teszi tudománytalanná. Egyfelől ui. a ~ egyik ága, a fundamentális ~ (→alapvető hittan) éppen azokat a racionális érveket tárja fel, amelyek a ker. hitet hitelt érdemlővé teszik, másfelől pedig a modern tud-elméletek szerint valamennyi emberi tud. racionálisan nem bizonyítható posztulátumokon (pl. a valóság értelmi megismerhetősége) alapszik. A termtud-ok ésszerűségét a hipotézisek beválása bizonyítja, a hit ésszerűségének egyik legjobb bizonyítéka pedig a ~ilag helyesen megfogalmazott hiten alapuló emberi élet megtapasztalható szépsége, értékessége és jósága. - 6. A ~ ágainak felosztása különböző szempontok szerint történhet. Tárgya szerint megkülönböztetünk biblikus ~t, patrológiát, dogmatikus, erkölcs~t. Módszere szerint pozitív (a ~ forrásait feltáró) ~t, szisztematikus ~t stb. Egyes részterületek v. részszempontok szerint beszélünk a felszabadítás ~járól (mely a ~ból az elnyomott szegények felszabadítására és megsegítésére irányuló tevékenység elveit és indokait vezeti le), feminista ~ról (mely az eddig gyakran elhanyagolt nők szempontjából gondolja át a kinyilatkoztatást), kontextuális ~ról (mely különösen ügyel a ~ és az egyes kulturális, tört. helyzetek közötti kapcsolatra). - Ikgr. A ~ tud-ának megszemélyesítése csak a korai humanista művekben jelent meg (Aquinói Szt Tamás győzelme, Firenze, S. Maria Novella, sp. kpna, 1360 k.). Raffaello stanzájában, az Athéni iskolában és a Disputában a fil. párja: piros ruhában lebegő sállal, attrib-a egy kendő. Az egy. karok ábrázolásain a ~t illette az első hely. Ne.P. SJ

Lonergan, B.: Method in Theology. London, 1962. - Kasper, W.: Die Methoden der Dogmatik. Münster, 1967. - LThK X:62. (Metz, J. B.: Theologie) - Sacramentum mundi IV:862. (Rahner, K.: Theologie) - DThC XV:342. (Congar, Y.: Théologie) - Torrel, J.-P.: La théologie catholique. Paris, 1994. - Magyar Papi Egység (a Távlatok melléklete) 1998. (Nemzetk. ~i Bizottság: Az egy hit és a ~ sokfélesége. 1972) - Kirschbaum IV:300. - Sachs 1980:332.

Teológia, Bp., 1967. okt.-: negyedévi folyóirat. - Megj. III, VI, XII. közepén, 1987: II, V, VIII, XI. közepén. Fel. szerk. 1967. X: Radó Polikárp, 1971. III: Szennay András (1995. VI: is). Főmunk. 1968. III: Gál Ferenc, Szennay András, 1971. III-1993. VIII: Gál Ferenc. Fel. kiadó: 1967. X: Várkonyi Imre, 1983. IX: Magyar Ferenc, 1989. XI: Lukács László. Kiadó: 1990. II: a Teológia kiadóhivatala. Laptul. Actio Catholica Orsz. Elnökség. Ny: 1967. X: MTA soksz., 1972. III: Pécsi Szikra, 1984. VI: Pannon, Veszprém, 1991. VIII: Veszprémi Nyomda Kft., 1992. VIII: Veszprémi Nyomda Rt. - 1967: ném. összefoglalók. 1968: ném. összefoglalók, fr. tartalomjegyzék, 1969. XII: fr. és ném. összefoglalók, 1972. III: fr. és ném. tartalomjegyzék. - Egyházzenei melléklete: Musica Sacra (1987-90). - 1982: 15 é. tartalmi mutatója (1967-82) Összeáll. Széll Margit. T.E.