🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > telepesfalu
következő 🡲

telepesfalu: egy terület hasznosítására vagy nemzetiségi arányszámának megváltoztatására létesített, toborzott telepesekkel benépesített település. - Mo-on az Árpád-kortól ismert, a műveletlen földek hasznosítására külhonból v. túlnépesedett falvakból, gyakran adó- és egyéb kedvezményekkel új településeket létesítettek. A tör. kiűzése után ~kkal népesítették be a lakatlanná vált vidékeket. 1919-39: a Felvidéken a Kisalföldre - a tömbmagyarság megbontására, az un. „szaladjfalu”-ba - volt légionáriusokat telepítettek; a →Partium határmenti sávjába Havasalföldről költöztettek be parasztokat (Decebal, Trajan stb. elnevezésű telepekre), a Délvidéken szinte csak a m. falvak mellé a Balkánról költöztettek be →dobrovoljácokat. 1938-41: a visszacsatolások után a ~k lakói egy része önként távozott, a dobrovoljácokat részben szerémségi m-okkal kicserélték, néhány telepükre 1942: bukovinai székelyeket telepítettek, akiket 1944. IX-X: menekülésük után 1945-46: nagyrészt a kitelepített svábok lakta dunántúli falvakba költöztettek.  88

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.