Magyar Katolikus Lexikon > T > tanya


tanya: 1. a →halászatban az a vízterület, ahol halat fognak. A halászok közösségeit a régi magyar nyelv bokornak, a víz halászóhelyeit már 1095: ~nak nevezi (a balatoni halászok 1998: is így mondják). A szó a 16. sz-ig megőrizte e kizárólagos jelentését. - 2. Sajátos m. gazdálkodási forma, az újkorban, a török után az Alföld szórt települései, kinn a határban, a szántóföldön levő gazdasági udvar, mely nyáron a mezőgazdasági munka középpontja, télen a nagyjószág teleltető helye. Régi neve: →szállás. Cs.Gy.

MN II:156. - EH 1992:546.