szállás: 1. A Szentírásban a) az ókori szóhasználatban Palesztinában átmeneti szállás, karavánszeráj (lat. diversorium). Szt Lukács szerint a Szentcsalád számára a ~on nem volt hely, ezért húzódtak barlangistállóba. b) → a városfal vagy a kapu közelében (lat. stabulum). - 2. Mo-on a →tanya régi neve az egész Alföldön. A békési tótok s a bácskai szerbek 1940 k. is így nevezték. Az alföldi magyarság azonban az utolsó száz év alatt az ősi elnevezést a szláv eredetű tanya szóval cserélte föl. A Jászkunságon faluk és városok nevében is gyakran szerepel a ~ szó: Árokszállás, Kisújszállás, Fülöpszállás, stb.; a 14. sz: személynévvel kapcsolatban fordul elő: Csorba János ~a, Bese Mihály ~a, stb. - A Jászkunságon a ~ eredetileg nomád állatteleltető telep, téli ~. A határban telelő marha téli hajléka-tanyájaként a ~ szó a 16-18. sz: is előfordul. E ~ok körül (legalábbis a török világ idején) földművelés nem volt, mert a népesség közbiztonsági okból inkább községbe tömörült, semmint szétszóródni igyekezett volna. A lakosság ingó vagyonát, a lábas jószágot veszedelem közeledtére a legelőről v. a ~ról könnyen el lehetett hajtani biztonságosabb tájakra. A mezőgazd. ~ v. tanya később keletkezett. - Kecskeméten már a török uralom alatt is voltak telelők v. téli ~ok a város körül, pár km távolságra, ahol nyáron mezőgazd. termelés folyt, de télire ide terelték a jószágot, s a szálas terményeket, a töreket, szalmát, szénát itt etették föl vele. - Az alföldi faluban, mezővárosban a telelő v. kert a helységgel szoros kapcsolatban volt, ennek külső övét alkotta; ez volt az ólas-, akol-, szállás-, tanya-, v. szérűskert, ahol a gazd. munkák folytak s az igás-, kezes- v. hízójószágot tartották. - Nagyhatárú községekben a határ távoli részein a szilaj jószág többnyire szintén ~okon telelt, tápláléka az avar fű, a nyáron kaszált széna v. az itt-ott megművelt ter. szálas mellékterméke, a szalma, törek stb. volt. De ~nak nevezték azt a kezdetleges ólféle épületet is, mely zord időben a rideg jószágnak oltalmat adott. - A mezőgazd. tanyák, melyeknek fő célja már nem annyira a jószágteleltetés, mint inkább a földművelés, a török világ után keletkeztek, még akkor, amikor a népesség elszaporodása folytán a határ távolabbi részét is művelés alá kellett venni. Ekkor az alföldi helységek ólas- és szérűskertjeit, igás, kezesjószágait kitelepítették az öröktulajdonú szántóföldekre, s megszűnt a községben a kétbeltelkű település: létrejött a →tanyarendszer. **

MN II:155. - MNL IV:535.