Magyar Katolikus Lexikon > T > tűzkő


tűzkő, kovakő, 17. sz: tűzütő kő (lat. silex): barnásszürke, feketés tömött kvarc, amely egymáshoz ütve, csiholva szikrát ad. A →tűzgyújtás hagyományos szerszáma a →taplóval együtt. – A Szentírásban az ellenállhatatlan keménység képe: ~ volt az a →szikla, amelyből Mózes vizet fakasztott a pusztában (Szám 20,11). Jób a szavait ~be szeretné vésetni (19,24). A támadó asszírok lovainak patája olyan, mint a ~ (Iz 5,28). Az Úr keménnyé teszi a próf. arcát, mint a ~ (Ez 3,9). A makkabeusi tp. szentelésekor ~vel gyújtották meg az áldozati oltár új tüzét (2Mak 10,3). A →nagyszombat lit-jában a ~vel pattintott új →tűz a sziklasírból föltámadt Krisztus jelképe. – A Physiologus szerint a ~vek a szerelem jelképei, olyan hím- és nőnemű gyúlékony kövek, melyek egymás közelébe kerülve nagy tüzet okoznak. **

Sachs 1980:286. – Physiologus 1986:68. (37.)